Élő koszorú Szent László király tiszteletére Nagyváradon

A rendkívüli templombúcsú kezdetén Pék Sándor nagyvárad-újvárosi esperes-plébános köszöntötte házigazdaként a szentmisére érkező híveket. Elmondta, hogy a rendkívüli helyzetre és az előírásokra való tekintettel döntöttek úgy, hogy idén a búcsút Szent László király szobra közelében fogják megünnepelni, amely évtizedeken keresztül a főtéren, a templom mellett őrködve állt a város és a nép felett.

Bevezető szavaiban Böcskei László nagyváradi megyéspüspök hangsúlyozta: bár az idei egyházmegyei zarándoklati napot nem lehetett a hagyományos keretek között megtartani, Szent László király emléknapja alkalom és lehetőség arra, hogy újra az ő oltalmába helyezzük életünket és az egész világot – élő koszorút alkotva szobra körül.

A szentmise szónoka Szabó Ervin nagyvárad-olaszi plébános volt. Szentbeszédében három olyan vonást emelt ki Szent László jelleméből, életéből, amelyek miatt a mai kor embere előtt is példaképként állhat a szent király: fontos volt számára a családi, testvéri béke; életművére tekintve nekünk is az összetartozás embereivé kell válnunk, akik megfogják egymás kezét a megmaradás érdekében; bölcs vezetői előrelátása segítségünkre lehet ahhoz, hogy tudjunk, merjünk tervezni, cselekedni – mindezt ne csak a magunk, hanem a közösség érdekében is.

A székesegyház bejárata előtt felállított oltár mellett helyezték el a Szent László-templom oltárképének másolatát, amely azt ábrázolja, ahogyana lovagkirály átadja a kulcsokat a város püspökének – nemcsak vasdarabokat, hanem egész művét, lelkiségének, bizalmának és hitének erejét.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír