Ezüstmiséjét ünnepelte Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora

A patinás intézet kápolnájának búcsúján, Jézus Szent Szíve ünnepén a hármas jubileum alkalmából az ünnepeltet Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció napokban leköszönő országos igazgatója méltatta szentbeszédben, illetve magyar és osztrák vendégek is kifejezték jókívánságaikat.

„Virág közt jártam, friss vetés közt, / A dús határ mind nekem állt, / Huszonöt termő boldog éven át” – idézte legkedvesebb költője, Sík Sándor versének sorait bevezetőjében Varga János. Felidézte: a városmajori Jézus Szíve-templomban keresztelték, ott énekelt a kórusban, ott kapta hivatását, és most egy Jézus Szíve-kápolnában adhat hálát a huszonöt évnyi papi szolgálatért, Jézus Szíve főünnepén. Jézus Szíve Isten szeretetének a középpontja – mutatott rá a Pázmáneum rektora.

Varga János 1960. április 12-én született Budapesten. Harmincöt évvel később, 1995. június 17-én szentelte pappá az esztergomi bazilikában Paskai László bíboros. Választott két papi jelmondata közül az egyiket – „Krisztus szeretete sürget minket” (2Kor 5,14) – annak idején a meghívóra, a másikat pedig – „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) – az újmisés szentképre írta. Caritas Christi urget nos – Szent Pál szavai álltak azon a gyertyán is, amely huszonöt évvel ezelőtt és most, a hálaadó szentmisén is égett az oltáron.

Ennek a két jelmondatnak a szellemében kezdte meg Budapesten papi szolgálatát huszonöt évvel ezelőtt Varga János. Tizenkét évig segédlelkészként volt jelen a fővárosban, majd Remetekertvárosban plébánosként vezette a Szentlélek-plébániát. Aktívan részt vett a Comunione e Liberazione és a Házas Hétvége mozgalomban, a médiában és a kulturális élet szervezésében is. Tíz évvel ezelőtt, 2010. augusztus 1-jén érkezett az osztrák fővárosba és vette át rektorként a Pázmáneum vezetését.

„Jézushoz hasonlóan Te is állandóan hívod az embereket, mert tudod, hogy sokan vannak, akik terheket cipelnek. Hiszel abban, hogy ez a négyszáz éves intézet képes összegyűjteni az embereket, képes a bécsi magyarok számára igazi otthont nyújtani” – mutatott rá szentbeszédében Vencser László. „Lelki, szellemi, kulturális központtá tetted ezt a házat, ahol az emberek a szombat esti szentmiséken, a különféle programokon töltekeznek és megerősödnek. A bécsi magyarok, de minden magyar nevében is megköszönöm Neked ezt az önzetlen szolgálatot” – fogalmazott az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció napokban leköszönő országos igazgatója. Közös emlékeik közül Vencser László felidézte a 2011. szeptember 12-i ditrói Idegenből a szülőföldért című konferenciát, Márton Áron püspök szarkofágjának 2016. szeptemberi gyulafehérvári megáldásának szép eseményét, az ausztriai magyar és magyarul beszélő papok januári kismartoni találkozóit és más alkalmakat, amelyeket Varga János előadásával, lelkivezetői, papi szolgálatával barátként gazdagított. „Ezüstmiséd alkalmával megköszönjük Neked mindazt, amit életedben tettél, amit huszonöt éves papi szolgálatod által az embereknek nyújtottál. Imádkozunk érted, a hívek és mi, paptestvéreid. Kívánjuk, hogy örökre dicsőítsd Istent és enyhítsd az emberek fájdalmát, könnyítsd terheiket” – zárta beszédét az ünnepi szentmise szónoka.

A szentmisét Ripka János cselló- és Várkonyi Borbála fuvolajátéka tette még ünnepélyesebbé. Varga János a szentmise végén köszönetet és hálát mondott: „Hála az életért, a szülőkért, a nevelőkért, a hitért, a tudásért, a szeretetért, a jótevőkért, a segítőkért, a példaképekért, a barátokért, a társakért, a munkatársakért, a közösségekért, a munkáért, a szolgálat lehetőségéért, a nehézségekért, a próbatételekért, a bizalomért, a bocsánatkérés és a megbocsátás lehetőségéért, a biztatásért és elismerésért, azért, hogy sokat kaptam, azért, hogy jót tehettem, azért, hogy most is tehetem a jót, és azért is, ha az Úr ad még időt…” S amint Sík Sándor szavaival kezdte, azzal is zárta hálaadó szentmiséjét: „Még nem tanultam visszanézni mélán, / A pezsgő pír az esti ég acélán / Nekem még hívó sugalom. / Megyek, megyek az alkonyati fényben, / Piros reményben, / Előretárva két karom. / Mit bánom én, ha nő az árnyék! / Mindent, mindent, ami rendelve vár még: / Fiatal szívvel, akarom.”

Az ezüstmise alkalmából az ünnepelt átvehette a Ferenc pápa apostoli áldását kinyilvánító okiratot. A hálaadó ünnepen részt vevők emléklapot kaptak ajándékba Varga Jánostól, amin ez áll: „»…nem az a dolog lényege, amivé a természet alakította, hanem amivé a szentelés változtatta… nagyobb az ereje a kegyelemnek, mint a természetnek« (Szent Ambrus). Hálás imádsággal mindazokért, akik elkísértek eddig az évfordulóig, és imát kérve mindazoktól, akik ezt a szentképet a kezükben tartják, hogy Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennem. Ezüstmisés áldással Varga János, 2020. Bécs–Budapest.”

Forrás: Varga Gabriella/Pázmáneum

Fotó: Tánczos Zoltán

Magyar Kurír