Ferences emlékek Mikházán – Múzeumot áldott meg Kovács Gergely érsek

Mikháza Nyárádköszvényes és Deményháza között, a Nyárád bal partján fekszik. Elsősorban ferences kolostoráról és műemléktemplomáról híres.

A szerzetesek a 17. században telepedtek le itt. Négyen érkeztek a nyárádköszvényesi plébániára, miután az Erdélyi Katolikus Státus 1630-ban a bosnyák provinciától kért kisegítő papokat. Eredményes munkájuk eredménye, hogy a környező falvak megmaradtak katolikusnak.

A ferenceseknek 1635-ben Toldalagi Mihály marosszéki főkapitány vásárolt házat és telket Mikházán, akik Köszvényesről átköltözve új lakóhelyükön kőkápolnát és fakolostort építettek. Domokos Kázmér szerzetestárs, később püspök segítette őket. Kájoni János házfőnöksége idején, 1666-ban lebontatta az akkori kolostort, helyére építtette a ma is látható emeletes kőépületet, a kápolnát pedig templommá bővíttette.

A kolostorban 1669-től több mint egy évszázadon át gimnázium, majd ennek Marosvásárhelyre áthelyezése után elemi iskola működött.

A kolostorban mostantól szakrális múzeumot látogathatunk a nyugati szárny két szobájában. Az első kiállítás, Ferencesek a nyárádmenti „Szentföldön” Mikháza egykor igen gazdag, több mint tíz helységbe szétszóródott ferences örökségéről nyújt árnyalt összképet.

A tárlat európai uniós pályázatból és a nyárádremetei önkormányzat támogatásából valósult meg.

Forrás és fotó: Gyulafehérvári Főegyházmegye

Magyar Kurír