Ha szólsz, mondasz is – Hatvan éve szentelték pappá Jakab Gábor kolozsvár-kerekdombi plébánost

Az ünnepség elején László Attila főesperes-plébános tolmácsolta a főegyházmegye érseke, Kovács Gergely és Kerekes László segédpüspök közös köszöntését, majd a jelenlévők nevében maga is köszöntötte:

„Ma feltekintünk rád, mert Krisztus maga mellé emelt. Eucharisztiában, hálaadásban lehetünk részesei ünneplésednek, hogy meghívást kaptál ennek a saját erőinkkel nem arányos és nem erőnkhöz mért misszióra. Ma hálát adva csodáljuk benned, hogy hatvan esztendő teltén is veled találkozva egyértelmű lesz, hogy Egyházunknak van mondanivalója a mai ember életével, gondjaival, félelmeivel, aggodalmaival, keresésével kapcsolatban, a hívő és nem hívő felé egyaránt.

Ha szólsz, mondasz is. Keresve a titkod, talán azért, mert bármivé válik a beszédünk, azt a lelkünk határozza meg. Köszönjük, hogy atyaként, idősebb testvérként, barátként szavad, jelenléted tanúságtétel a legfontosabbról: az Istennel értelmesen élt napokról és a jövőbe vetett reményről. E mostani időkben, amikor a magányában maradt ember ellentmondásos módon önmagára hivatkozik és hirdeti, hogy véget ért a mesterek korszaka, kívánom: maradj még mester. Mert ez Jézus adta élet, mert értelmes élet!

A boksák fanyar füstjében edződött őseidtől örökölt felelősségtudattal maradj a vártán, végeket védve, melyhez áldjon meg erővel, jó egészséggel meghívó Istened! Reményünk örök értéke nyilvánuljon meg életedben, imádságaidban, további szolgálatodban, jó és rossz napokban egyaránt! Hirdesd az élet szépségét, örökkévalóságát. S teljesedjenek egykor rajtad Dániel próféta szavai: »akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok«. (Dán 12,3b.)”

Ezután Jakab Gábor megköszönte, hogy ennyien összegyűltek a papi jubileumra: az általa immár több mint ötven éve pásztorolt hívek közössége, sok kolozsvári és környékbeli pap, valamint néhány külföldről érkezett barát. Budapestről jött a Sajgó testvérpár – a mérnök Csanád és a jezsuita szerzetes Szabolcs –, Miskolcról Juhász Ferenc plébános, pasztorális helynök, az Egerben alapított Magyar Katolikus Rádió alapító igazgatója, Linzből Vencser László egykori gyulafehérvári teológiai tanár és vicerektor, Németországból érkezett haza az alkalomra Tamás László, a plébánia egykori kántora.

A szentmise homíliáját Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes mondta, beszéde középpontjában Isten irgalma állt, Istené, akinek a köszönet jár a hatvan papi évért.

Az ünnepelttel való ismeretségük mozzanatainak felelevenítése után a papszentelés eseményét idézte, amely szerződés – Istennel. „E szerződés eredménye: én teszem mindazt, amit teszek – és még valaki. Mint pap én mondom a szavakat s a kenyér, a bor testté-vérré lesz, mert valaki, Isten munkál. Ami megvalósul, nem tőlem függ, de ha együtt teszem Istennel, több születik. És a szövetség eredménye a jó érzés, hogy én is benne vagyok a teremtés folyamatában, tetteiben. Ez nem is csak a papra igaz, hanem mindannyiunkra, hiszen Isten minden emberre, a teremtés óta, azt mondja: »Téged akarlak.« Igent mondott ránk, tisztel, társteremtőnek hív mindannyiunkat, mindenkit külön-külön. Ő nem terheket ró ránk. Istennel való kapcsolatunk mércéje lehet, ha minden imában töltött idő után azt vizsgáljuk meg, vesszük magunkban szemügyre: miután Istennel időztem, egyenesebb-e a gerincem, szabadabb vagyok-e? Isten ugyanis erre hív.”

Jakab Gábor hatvan évében oly sok minden volt, amiért hálát lehet adni: papi szolgálat, templomszépítés, plébániaépítés, közösségépítés, gond, öröm, nehézség, csüggedés és mindig újra felserkenő remény, sok közeli barát, ismerős elkísérése, kit az országból elvezető úton, kit az örök haza felé. És volt több nemzedék felnevelése, erősítése, lelki táplálékkal való ellátása. Szellemi tájékozódási pontok kijelölése, szellemi, lelki, kulturális táplálék nyújtása. Nem véletlenül született erre a jubileumra is egy kötet, Nyolc nap Jézus szülőföldjén címmel, hiszen Jakab Gábor egész életét, ezen belül hatvan papi évét a betű és szellem szeretete jellemezte. A hatvan évből tizenhatot a frissen újraindult erdélyi katolikus sajtóban töltött, főszerkesztőként gondoskodott az olvasók lelki igényeiről és az általa vezetett szerkesztőség tagjainak jó munkakörülményeiről, szellemi és lelki társként, plébánosi szolgálata mellett.

A szentmise rövid kulturális műsorral zárult: Tordai Tekla színművész tolmácsolásában két Ady-vers hangzott el, majd a plébánia kórusát is alkotó zenészpalánták hegedű- és fuvolajátéka kápráztatta el a hallgatóságot.

Forrás és fotó: Bodó Márta/Romkat.ro

Magyar Kurír