Harmincöt éves a genfi 75. számú Sík Sándor Cserkészcsapat

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Külföldi Magyar Lelkipásztori Szolgálata, a Genfi Magyar Katolikus Misszió, a Genfi Magyar Kulturális Központ és a genfi 75. számú Sík Sándor Cserkészcsapat a neves papköltő és cserkészvezető születésének 130. évfordulója alkalmából Sík Sándor-emléknapokat szervezett november 16-án és 17-én.

Szombaton délután a Genfi Magyar Kulturális Központ udvarán interaktív cserkész- és gyermekfoglalkozásokat vezetett a genfi és a svájci körzeti cserkészparancsnok, mellyel egyidőben a könyvtárban a már gyakorlott és leendő cserkészszülők tagtoborzó célzatú kerekasztal-beszélgetésen vettek részt. Lengyel Bálint müncheni cserkésztiszt Mi fán terem a cserkészet? című előadásában mutatta be a cserkészet jelentőségét, felépítését és működését. Közben az esti előadásra érkező vendégek beletekinthettek az elmúlt három és fél évtized lenyomatát őrző fényképekbe, cserkésznaplókba és más dokumentumokba, melyek sokszínű tevékenységről nyújtanak átfogó képet.

A program 17 órától zenés irodalmi műsorral folytatódott, melyet Sipos Noémi, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasának szavai vezettek fel, és amelyekhez e sorok írójának az 1 Plusz 1 Misszió programot és az annak keretén belül szervezett Sík Sándor-emlékfélévet ismertető beszéde kapcsolódott. Ezt követően vonultak a színpadra a csapatuk jubileumát ünneplő, egykori és mai genfi magyar cserkészek, hogy meghallgassák Teleki Natasha alapító cserkésztiszt visszatekintését az elmúlt harmincöt esztendőre, és Sík Sándor költészetéről megfogalmazott gondolatait is megismerjék.

Amint Natasha az alkalomra kiadott tájékoztatólapon is hangsúlyozta, Sík Sándor „intelligens, tehetséges tanár, költő és pap volt, szerető és szeretetre méltó, mindig derűs, lelkesedő és bátor személyiség. A gyermekeket tisztelte, önállóságra nevelte, játékkal és nótázással került közel hozzájuk, jó szívvel segített mindig rajtuk.” Teleki Natasha méltató szavai után a csapat tagjai részleteket olvastak fel, illetve adtak elő a névadó költő Megyeri hitvallás című nagykölteményéből. A folytatásban Csadi Zoltán színész, rendező, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház igazgatóhelyettese lépett a közönség elé és mutatta be verses-zenés műsorát. Csadi Zoltán kifejezetten a Sík Sándor-emlékfélévre szerkesztett és szeptember 14-én a bécsi Pázmáneumban is nagy sikerrel bemutatott összeállításában elhangzott a neves papköltő Ketten a Mesterrel, Hiszek, Ne félj!, Ments meg, Uram! és Te Deum című verse, melyeket a művész dalokkal színesített. A szombati ünnepséget agapé és kötetlen beszélgetés zárta, melyen Igó-Kemenes Judit jóvoltából megtekinthettük édesapja, a budapesti piarista gimnázium egykori diákja, Zakar Jenő eredeti cserkésznaplóját és cserkészigazolványát, melyen Sík Sándor aláírása áll.

Vasárnap délelőtt a genfi magyar katolikus közösség szentmisét ünnepelt, amelyet a Sümegről érkező Reisz Pál ferences szerzetes mutatott be. A szentmise kezdetén Igó-Kemenes Péter, a Genfi Magyar Katolikus Misszió elnöke szólt a jelen lévő közel hetven hívőhöz – akik között örvendetesen sok kisgyermeket is láthattunk –, és ebben kitért hitvestársa édesapjának Sík Sándorhoz fűződő szoros cserkészi kötődésére is.

Szentbeszédét Reisz Pál ugyancsak Sík Sándor életének és munkásságának méltatására építette. Hangsúlyozta: az üldöztetés negyvenes évek végétől kezdődő időszakának Sík Sándor nagyon komoly tanúságtevője volt. Rendkívüli megpróbáltatásoknak volt kitéve egész életében, de ő ilyen körülmények között is példamutató keresztény életet élt. Óriási szerepe volt a magyar ifjúság nevelésében, a cserkészalkotmány létrehozásában, annak keresztény gyökerei megfogalmazásában. Amíg lehetett, ez határozta meg a cserkészet életét és a mai cserkészet is ennek alapjain él – emelte ki a szentmise főcelebránsa és szónoka. Rámutatott: komolyan kell vennünk az evilági életet, mert ezzel alapozzuk meg az örök dicsőséget is. Sík Sándor erre jó példát mutat – tette hozzá. „Bárcsak tanulnánk a verseiből” – zárta beszédét Pál atya.

A szentmise énekeit is Sík Sándor szerkesztéseiből és fordításaiból válogatták, ezek közül az Ó, Uram, nem vagyok én méltó, az Édes Jézus, neked élek és az Ez nagy szentség valóban címűek hangzottak el. A szentmisén a 75. számú Sík Sándor Cserkészcsapat több tagja is részt vett. A befejező áldás után e sorok írója néhány szóban a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra irányította a figyelmet, és részvételre buzdította a genfi magyarokat, valamint az ott élő társnemzetek tagjait. Befejezésül Csadi Zoltán előadásában meghallgathattuk Sík Sándor Ketten a Mesterrel című versét, majd a közösség elénekelte a magyar himnuszt. Az ünnepség ezúttal is állófogadással zárult.

Távozóban a szakadatlanul szemerkélő esőben többen úgy érezhettük, ez alatt a két nap alatt kicsit „emberebb emberek” és „magyarabb magyarok” lettünk. Mert talán kicsit jobban megértettük a hitvallást, azt, hogy „akit egyszer meglehelt a Lélek, / Annak mindegy-lom élet vagy halál: / Az él és áll és énekel és alkot, / Megyeren és Magyarországon, / Hét világrészen és a másvilágon.” El is határoztuk, hogy még inkább tanulni fogunk Sík Sándor verseiből.

Forrás és fotó: Varga Gabriella

Magyar Kurír