Vik János dékán köszöntötte az ünnepségbe bekapcsolódó tanárokat és diákokat; Holló László intézetigazgató mutatta be a kar tanárait, majd az elsőéveseket, végül Kerekes Csilla diákképviselő szólt az egyetemet most kezdőkhöz.
Vik János a járványhelyzet felvetette kérdést választotta ünnepi tanévnyitó előadásának témájául: miért engedi meg Isten a koronavírus-járványt? A nem hívő emberek többsége azt a választ adja erre, hogy mindez azt mutatja, Isten valójában nincs. A hívő emberek egy része – mert nem tudják átlátni az átláthatatlan helyzetet – lemond a kérdés firtatásáról, és megkísérli a testi-lelki szenvedést, amit a helyzet okoz, enyhíteni.
A teológiát tanuló, gyakorló ember azonban nem mondhat le a válasz kereséséről, hiszen aki ezt az élethivatást választja, az kereső ember, sőt, erőforrást szeretne adni másoknak is.
A kérdésre a teljes és átfogó választ egyedül Isten tudja; ugyanakkor a hívő ember a rendkívüli helyzetben is meg kell hogy maradjon a reményben és az értelem keresésében, felelősséget és szolgálatot vállalva embertársai érdekében. Vik János arra biztatta a tanévnyitón részt vevőket: tartsák meg a változásban is a helyes irányt. A Szentírás szavaival így biztatott: „Bátorság, ne féljetek.”
A kar kápolnájának védőszentje, Szent Jeromos emléknapját ünnepelve búcsúi szentmisét mutattak be, amelyet szintén online lehetett követni. A meghívott szónok a kolozsvári egyetemi ifjúsági lelkész, Takó István volt.
Homíliájában Canterburyi Szent Anzelmet idézte: „Nem azért keresem a megértést, hogy higgyek, hanem azért hiszek, hogy érthessek. Ezért azt is hiszem, hogy ha nem hiszek, nem fogok megérteni semmit.” Szent Jeromos ezen vágyunkban és szándékunkban lehet nemcsak közbenjáró, de példakép is – állapította meg Takó István. Jeromos kora forrongó időszak volt, különböző szempontok és tanítások ütköztek a hittel kapcsolatban.
Azóta már sok minden a helyére került és kiforrott a teológiában, mégis fontos, hogy megmaradjon ez a forrongás, a dinamika, a fejlődésre való nyitottság. Talán nem kell ehhez más, mint jó kérdéseket feltenni.
Ha megkérdeznénk a tanárokat, hogy melyik teológiai tárgy a legfontosabb, bizonyára azt válaszolnák, hogy az, amit éppen tanítanak. Jól van ez így, mert csak így lehet bármit is tanítani, ezzel az elszántsággal. És bár mindegyik tárgy önmagában is megállja a helyét, mégis csak egymásrautaltságukban, egymásra reflektálva, egymás iránti tiszteletben válhatnak a nagy egész részévé. Nem könnyű út ez – tette hozzá a szónok. Sokan megvallják, hogy tanulmányaik során elveszítették a hitüket. Ez is rendben van akkor, ha nem állunk itt meg, hanem belátjuk: az örök élet igéivel kapcsolatba kerülni, hinni csak akkor lehet, ha néha elveszítünk, elengedünk jól bejáratottnak tűnő dolgokat. A javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Nem kell ehhez más, csak annyi, hogy Jeromos kitartó szívósságának példájára ki tudjuk mondani: hová mehetnénk? Nálad az örök életet adó tanítás!
Takó István Szent Jeromos-napi ünnepi homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás és fotó: Romkat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria