Kettős jubileumot ünnepeltek a nagyváradi vincés nővérek

Az egyik ünnepelt, Albert Felicia nővér 1947-ben lépett a rendbe. A feloszlatás után műtős asszisztensként dolgozott Bukarestben. Szolgálatát talpraesettség, példamutatás, és lelki összeszedettség jellemezte; betegsége ellenére még ma is mindig igyekszik felvidítani nővértársait.

A másik jubiláns, Pollmann Lucianna nővér rendbe lépésének 75. évfodulóját ünnepelte: 1942-ben, tizenhat évesen lépett a közösségbe. Sváb származása miatt 1945-ben  édesapjával és öccsével együtt deportálták, azonban Adjudnál a nunciatúra kérésére szabadon engedték más apácákkal és papokkal együtt. Lucianna nővér ekkor látta utoljára életben édesapját, aki az elváláskor csak annyit mondott lányának: „Menj nyugodtan haza, hiszen ezért adtalak Istennek és csak azért imádkoztam, hogy te megmenekülj!”

Lucianna nővér tanítóképzőt végzett, de a rendek feloszlatása miatt ő sem gyakorolhatta hivatását. A nővér hazakerült Palotára, ahol tíz éven keresztül szolgált kántorként, majd  1960-ban ápolónő lett a közeli tüdőszanatóriumban. Nyugdíjba menetelét követően, a kommunizmus bukása után ő volt, aki felkarolta a rendbe érkező fiatalokat. Lelkükre kötötte, hogy az Istenbe vetett feltétlen bizalom legyen mindig első helyen életünkben, és akkor nincs az a nehézség, amely eltántoríthatna hivatásunktól, amely megtörné hitünket.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír