Kegyelem a szolgálatban – A szatmári egyházmegye önkéntes beteglátogatóinak találkozója

Mielőtt a szenvedőkkel való találkozást keresnénk, először az Úrral való találkozást kell keresnünk, tőle merítve kegyelmet, erőt – fogalmazott Gáspár Annamária egyházmegyei kórházpasztorációs referens az önkéntes beteglátogatók szombati találkozóján.

Lisieux-i Kis Szent Teréztől származik „Minden kegyelem!” mottónk, arra késztet, hogy vegyük észre Isten ajándékait és működését az életünkben. Kegyelem, hogy az Úr meghívott erre a szolgálatra. Mi meghallottuk az Ő hívását, és Sámuelhez hasonlóan válaszoltunk: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (Sam 3,9). De kegyelem az is, ha egy beteg megengedi, hogy meglátogassam őt – fogalmazott Gáspár Annamária.

Gyakran elgondolkodom azon, ki tesz jót kivel. Én, mivel beteget látogatok, vagy a beteg, mivel megengedi, hogy meglátogassam őt? Felismerhetem a Megváltót, Krisztust, hiszen minden betegben Ő is szenved. A találkozásban tehát hárman vagyunk jelen. Ez nagy kegyelem, ahogy az az idő is, ami így telik – hangsúlyozta a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye kórházpasztorációs referense.

Összejövetelük második felében az önkéntes beteglátogatók a találkozások gyakorlati oldalát vizsgálták: olyan aspektusokról beszéltek, mint a megjelenés, a hitelesség, az alázat, a türelem, a fokozatosság, a rendszeresség, a csend és a szertartásosság; név nélküli esetmegbeszéléseket tartottak, majd az ismert módszereket használva s rámutatva a jellemző viszonyulásmintákra szituációs játék keretében elpróbáltak egy-egy látogatást.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír