Kettős megemlékezést tartottak Nagypeleskén

Külhoni – 2022. augusztus 3., szerda | 12:22

A Szatmár megyei Nagypeleskén július utolsó hétvégéjén kisbúcsú keretében emlékeztek meg a fogadott „koleranapról”, valamint arról, hogy tíz éve érkezett vissza a budapesti restaurálásról az a Peleskei Istenszülő-ikon, melynek másolata eljutott Ferenc pápához és eredetije látható volt az 52. Budapesti Eucharisztikus Kongresszus alkalmából szervezett Orcád Világossága kiállításon is.

A múltidézés azt az 1873-as szomorú eseményt elevenítette meg, amikor hajdanán a falut tizedelő járvány pusztítása megszűnt, és az akkoriak megfogadták, hogy minden évben kimennek a temetőbe halotti misét végezni.

Pár éve név szerint is megemlítik az elhunytakat. A görögkatolikus parókus, Melles Demeter 15 éves Péter fiával együtt számos 3 és 80 év közötti nagypeleskei lakos lett áldozata a halálos kórnak.

Ezenfelül már második éve kilenc héten keresztül nagykilenceddel is készülnek a hívek a Szent Anna-napra; saját imakönyvük is van; évről évre több és több népénekkel és állhatatos imádsággal igyekeznek Szent Anna égi segítségéért, közbenjárásáért imádkozni.

Az idei ünnepen Szmutku Róbert nagybányai római katolikus főesperes prédikált. Szentbeszédében a három isteni erény, a kegyelmi élet alapjain és gyümölcsein keresztül, a hit, a remény és a szeretet fontosságát kiemelve buzdította a jelen lévő híveket arra, hogy mennyire fontos a régiek fogadalmát megtartani és az általuk elnyert javakat ma is megtartani.

„Ezek meghatározzák életünket, nemcsak az ünnepeinket, hanem hétköznapjainkat, a reggeli felkeléstől a lefekvésig egyaránt. Ezek nélkül az erények nélkül az életünk nagyon sokszor zsákutcába mehet, ezek nélkül az erények nélkül az életünk nem lehet teljes, és félő, hogy életünk alapjai rendülnek meg, ha nem éljük meg a hitet, a reményt és a szeretetet. (…) Kérni kell Szent Anna égi közbenjárását, hogy a hit fényében észrevegyük, mit kell tennünk, a remény által kezdjünk növekedni, s hinni abban, hogy Isten jövőt készíthet számunkra. A szeretet által igyekezzünk azokat az értékeket átadni, amiket mi is kaptunk örökségül a szüleinktől.”

A Szent Liturgia főmisézője idősebb Gorcsa György tokaji parókus volt, aki a környékbeli papsággal együtt mutatta be a legszentebb áldozatot a kolerában elhunytak emlékére.

Különlegessége volt még a szertartásoknak, hogy a máriapócsi főkántor is jelen volt, aki elmondta, szívesen jön Nagypeleskére, tiszteletét fejezve ki elődjének, Terdik János Máriapócsról származó volt kántornak, akire a régiek még emlékeznek, és ugyancsak a nagypeleskei temetőben nyugszik.

A Szent Liturgia végén megáldották az ikon tíz évvel ezelőtti hazaérkezésének alkalmából állított zarándokoszlopot; Béres Antal polgármester és Barabás Erika alpolgármester ikonőrző koszorút is helyeztek rá, majd kezdetét vette a szokásos processzió a temetőbe.

A zarándokok között számos, a falu szülötteként hazalátogató is jelen volt, akik büszkén vitték vállukon a Peleskei Istenszülő-ikon másolatát. A szertartás végén miroválás is volt, és a ministránsok antidórként a Szent Anna Nőszövetség által készített, valamint a peleskei fiatalok által csomagolt Szűz Mária-pogácsát osztogattak. A csomagolásba egy írás is bekerült, idén nem a járvány megszűnéséért, hanem Szent Anna közbenjárásáért szóló imádság.

A „kisbúcsún” ha vásárfiát nem is, de kegytárgyakat lehetett vásárolni és megáldatni: Peleskei Szent Anna-imakönyvet, speciális Szent Anna- (harmadolt) rózsafüzért, számos helyi különlegességet, többek között egy házi jellegű feketenadálytő-tinktúrát is.

A zarándokoszlopot Papp József szatmári építkezési vállalkozó és csapata készítette, aki templomok felújítására szakosodott. A Maskulik Anna és családja által felajánlott zarándokfa abból az elgondolásból született, hogy bárki, aki zarándokolni megy, rajta feltüntethesse, milyen Mária-kegyhelyre jutott el Isten kegyelméből. A zarándokoszlop egy fából készült emlékpózna, amelyre feliratos táblák kerülnek, rajtuk az egyes Mária-kegyhelyek és azoknak Nagypeleskétől kilométerben számított távolsága. A „szabály” pedig az, hogy bárki, aki Nagypeleskéről a világ bármely pontján lévő Mária-kegyhelyre zarándokol, onnan egy kegytárgyat hoz, azt itthon az ikon melletti votívfalra felteteti, táblája felkerül a zarándokoszlopra, neve pedig bizonyságul bekerül az egyházközség emlékkönyvébe, valamint a Historia Domusba.

A zarándokoszlop meg is hozta az első gyümölcsét: az Anna-napi ünnep utáni vasárnap megáldották a Máriaradnáról hazaérkezők tábláját.

Szöveg: Pallai Béla

Fotó: Rozsái Barbara

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria