Kolozsváron is bekapcsolódtak a nők ökumenikus világimanapjába

Az imára készülődve néztem meg magam is, hol helyezkedik el ez az ország, és akkor csodálkoztam rá, hogy a Zambézi folyón található a világ egyik legnagyobb, legismertebb, megcsodált vízesése, a Victoria, amelynek bő vizéről az én emlékeimben is él a földrajzórai kép. Csakhogy ma ez a vízesés a klímaváltozás miatt felére-negyedére csökkent, távolról sem olyan csodás látvány, amint azt egykor tanultuk. És az ország hányatott sorsa, az ott végbement politikai konfliktusok az elmúlt években szomorú hírnevet szereztek neki – Robert Mugabe elnök rendszeréről talán a világpolitikában kevéssé jártas olvasó is hallott már. Miatta s a hozzá hasonló kizsákmányoló vezetők miatt kényszerül sok ország egyszerű népe menekülni, és a világ nyugodtabb tájain egy csöpp élhető nyugalmat keresni… Talán ezért is érintettek meg a zimbabwei nők által elkészített ima mondatai – hitelesek és figyelemre méltók éppen Zimbabwe megszenvedett történelme okán. A zimbabwei nők idei biztatása így hangzik: „A világnak abból a szegletéből, ahol vagyunk, felkelünk és járunk. Mi Isten teremtményeiért felelősek vagyunk. Segíts, hogy megtanuljuk egymást szeretni! Adj kegyelmet és bölcsességet, hogy békességteremtőid lehessünk.”

Laurence Gangloff, a WDPIC (a világimanap) elnöke köszöntőjében így ír: „Párhuzamot kell látnunk a 2020-as világimanap címe között, amelyet a zimbabwei asszonyok adtak, és a Józsefhez intézett angyali üzenet között, melyet a Máté evangéliumában olvashatunk, így hangzik: Ne félj… (Mt 1,20) Kelj fel… vedd és menekülj…” (Mt 2,13)

Lássuk meg a párhuzamot ezekben a bibliai történetekben és napjaink híreiben is. Bejrúttól Hongkongig, Párizstól Betlehemig az emberek az utcán vannak és tüntetnek. Nők és férfiak feketébe öltözve csütörtökönként szolidaritást vállalnak a nőkkel, és nemet mondanak a nőket ért erőszakra. Gyermekek és fiatalok állnak az utcán, és ordítják: „Állítsátok meg a Föld szennyezését, és éljetek felelősen!”

Mi a közös ezekben a történetekben? Növekvő szegénység, igazságtalanság, szenvedés és a jövőtől való félelem. De mi van azokkal, akik nem tudják felemelni a hangjukat? Próbáljunk közel kerülni hozzájuk is, és együtt, úgy imádkozni, ahogyan a zimbabwei asszonyok biztatnak bennünket.”

A zimbabwei világimanap plakátjának képét Nonhlanhla Mathe helyi művész (fenti képünkön) készítette, akinek festményeit kiállították már a Zimbabwei Nemzeti Galériában, a legjobb női képzőművésznek járó elismerést is kiérdemelte a Nemzeti Örökség díjazottjai között. Nonhlanhla Mathe munkájának központi eleme az, ahogyan a nők egymást támogatják abban, hogy jogaiknak érvényt szerezzenek.

Március 6-án Kolozsváron is bekapcsolódtak az imádkozó nők, a különböző felekezetekhez tartozó asszonyok és lányok, hogy közösen imádkozzák: „Ne félj!” A házigazda ezúttal a Kétágú református gyülekezet volt, és eljöttek az evangélikus, unitárius, valamint katolikus nőszövetségek tagjai, hogy egymásért és a világ minden sarkában élő nőkkel és nőkért imádkozzanak. Az imanapon Buzogány Emese református kórházlelkész hirdetett igét. Az ilyen alkalmak azért is kiemelten fontosak, mert a széthúzás és egyéni érdekek vezette helyi közösségben is fontos olykor megállni és tudatosítani: nyugalom és élhető légkör csak akkor lesz, ha az  felekezeti jellegű és sok másfajta elválasztó vonalon át tudunk lépni, ha egymással igazi közösségben, Istent közösen befogadva az ő békességteremtői leszünk ebben a bajjal teli, felfordult világban.

Forrás: Bodó Márta/Romkat.ro

Fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír