„Lakhatóvá tenni a Földet” – Regionális taizéi találkozót rendeztek Nagyváradon

A Lakhatóvá tenni a Földet cím nem arra utalt, hogy ökológiai projektről lett volna szó: Roger testvér, a Taizéi Közösség  alapítója úgy vélte, ez elsődlegesen a rászorulókkal való szolidaritás vállalását fejezi ki. „A Krisztussal való közösség bátorságot ad ahhoz az elköteleződéshez, amely szeretné lakhatóvá tenni a Földet, hogy a legkiszolgáltatottabb, igazságtalanságoktól sújtott emberről se feledkezzenek meg. Nem nyugodhatunk bele tétlenül a szörnyű eseményekbe, sőt, lehetséges jóra fordítani őket” – írta egyszer.

Ennek megfelelően a május 6–8. között zajló, sokszínű és sokoldalú csapat által szervezett találkozó programja – melyen több mint másfél százan vettek részt, és nem csupán a váradi egyházmegyéből, hanem Erdély más részeiből, Magyarországról, Ausztriából és Franciaországból is érkeztek elmélyülni vágyók – magában foglalt többek között négy közös imaórát a Szent László-templomban, műhelybeszélgetéseket, könyvbemutatót, valamint az Osonó Színházműhely előadását.

A nyitóünnepséget péntek este tartották a Posticum kulturális és ifjúsági központ dísztermében, ahol Böcskei László nagyváradi megyéspüspök kiemelte: fontosak az ilyen alkalmak, ahol Jézus által és rajta keresztül a jelenlevők lélekben feltöltekezve megtapasztalhatják azt, hogy milyen jó odafigyelni egymásra.

Virgil Bercea görögkatolikus püspök arról beszélt: ha elsajátítjuk a szeretet nyelvét, akkor tulajdonképpen felismerjük azt, hogy valamennyien Isten gyermekei vagyunk.

James testvér beszámolt arról, hogyan élnek Taizében. Mint elhangzott: ez egy kis falu Franciaországban, körülbelül 150 lakosa van, akik közül 80-an testvérként a szerzetesközösség tagjai, elkötelezték magukat a megszentelt életformára, és ennek megfelelően fogadalmakat tettek. Imádkoznak és dolgoznak, hogy fenntartsák magukat, s közben vendégeket is fogadnak. Hetente ugyanis több ezer fiatal érkezik hozzájuk, akik egy hétig velük együtt élnek. Taizé azonban nem „a jó kaja vagy a kitűnő szálláslehetőség” miatt vonzza a fiatalokat, hanem azért, mert az ottani élet középpontjában az ima, a csendes elmélyülés áll.

Az 1940-es években, amikor Roger Schütz megalapította a közösséget, még kizárólag francia nyelven imádkoztak, zsolozsmáztak és énekeltek, mivel azonban egyre többen jöttek más vidékekről, Roger testvér a hatvanas években rájött arra, hogy tenni kell valamit, hogy a más nemzetiségűek is otthon érezzék magukat a közösségben. Ezért egy párizsi zeneszerző egy 16. századi kánon nyomán dalokat írt, melyek egyszerű üzeneteket közvetítettek a Szentírásból. Ezeket azok is gyakorolhatták, akik különböző kultúrákból érkeztek. Tulajdonképpen egy régi egyházi hagyományt élesztettek újra, mely alapjában véve a rózsafüzér imádkozására emlékeztet. A Taizében élők reggel bibliaolvasással kezdik a napjukat, majd csoportos beszélgetések zajlanak, s az egyszerűség segít abban, hogy a lényegre tudjanak koncentrálni.

Forrás és fotó: Erdon.ro

Magyar Kurír