Lazaristák tartottak missziót a Szatmár megyei Tasnádon

Vass Csaba az alábbiakban foglalta össze a misszió főbb üzenetét.

Több templomban látható egy nagy kereszt, amelyen a MISSIO felirat alatt évszámok sorakoznak. A közösség lelki útjának állomásait jelzik ezek az évszámok, melyeket akkor rögzítettek a kereszten, amikor az egyházközség életében megfogalmazódott a megújulás vágya, és a missziós napokat megélve újult lelkesedéssel és erővel, új szemlélettel és új elhatározásokkal tekintettek saját keresztény hivatásukra és közösségükre.

A misszió fogalmat hallva gondolhatunk olyan missziókra és olyan földrészekre, ahol az evangéliumi örömhír először hangzik el olyan népek és kultúrák felé, melyek még nem hallottak arról. Érthetjük továbbá misszió alatt az egyhetes vagy pár napos népmissziókat, amikor egy-egy működő egyházközségbe missziós papok érkeznek, és a plébánossal együttműködve a közösség hitéletének előmozdításában segítenek. Végül a misszió jelentheti azt a személyes küldetést és feladatot, amit minden ember igyekszik felfedezni és megérteni élete folyamán: Mi az én feladatom? Hol van az én helyem? Mi lesz az én személyes küldetésem? A szentmise latin nyelvű felhívása a hívek elbocsátásakor éppen ezt hangsúlyozza: „Menjetek, küldetésetek van!” Végső soron a misszió első két jelentésben megfogalmazott irányultsága is ezt szolgálja: megtalálni a személyes küldetésünket a világban, a közösségben, egy egyházközség életében.

A szentmise az a találkozás, amikor az Úr jelenlétében megerősödünk, tudatunkra ébredünk, és küldöttként lépünk tovább: „Menjetek, küldetésetek van!” A felszólítás pedig nem feltételes: ha kedvetek van…, ha jól érzitek magatokat… stb. A küldetés nem választható, hanem adott. A krisztusi örömhírnek mindenki hordozója kell hogy legyen. A világban jelekké kell válnunk. Az evangélium és a krisztusi üzenet továbbadásának pedig két feltétele van: ismerni kell hitünk tanítását, és hitelesen kell továbbadni, megélve az örömöt. Nemcsak egy információs csomagot adunk át, hanem ennek a reménynek és örömnek kell a hordozóinak lennünk kedvességünkkel, mosolyunkkal, megértésünkkel és szeretetünkkel. Mindezeket megpecsételi a személyes tanúságtételünk, helytállásunk, kitartásunk, és az, hogy jelen vagyunk a másik ember számára.

A missziós napok fontos részét képezi a különböző csoportokkal való találkozás is. Tasnádon volt alkalom találkozni a családosokkal, a gyerekekkel, a fiatalokkal, a Mária Légióval, a rózsafüzér társulattal, a nőszövetséggel, az egyháztanáccsal. E találkozások által a célirányosabb tanítás és a személyesebb beszélgetések a missziót életközelibbé tudták tenni. A misszió gyümölcsei – az őszinte, mély szentgyónások, a szentmise közös ünneplése – jelentik az igazi kincseket, amelyek mind a híveket, mind a missziós papokat gazdagítják.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír