Ma lenne kilencvenéves Huzsvár László – A néhai megyéspüspökre emlékeztek Nagybecskereken

Vele együtt misézett Tietze Jenő apostoli protonotárius, nyugalmazott székesegyházi plébános; Pastyik Róbert általános helynök, székesegyházi plébános; Gyuris László pasztorális helynök és Elias Ohoileadwarin SVD atya.

Nagyböjt első vasárnapja van. Ebben a feltámadás ünnepére való felkészülési hangulatban emlékezünk meg néhai megyéspüspökünkről, Huzsvár Lászlóról, aki már megélte a saját húsvétját, mert a Jóisten öt évvel ezelőtt magához hívta – mondta homíliájában Gyuris László pasztorális helynök.

Tisztelettel és szeretettel emlékezünk néhai főpásztorunkra, hiszen tizenkilenc évig felelős volt értünk Isten előtt. Imádságos lelkülettel gondolunk rá ebben a szentmisében és hálát adunk a jó Istennek mindazért, amit tett. Tudjuk, mielőtt a Szentatya püspökünknek nevezte ki, a Szabadkai Egyházmegye papja volt, és ott egyéb pasztorális feladatai mellett nagyon termékeny sajtóapostoli munkát is végzett a Hitélet folyóirattal – amely a Kárpát-medence egész katolikus magyarságának kedvelt folyóirata volt –, valamint imakönyvek és más vallási könyvek kiadásával. A híres Képes Biblia is nagyrészt az ő fáradozásának az eredménye – hangsúlyozta az ünnepi szónok.

Huzsvár László főpásztorként is sajtóapostol maradt. Támogatta az egyházmegyei sajtóiroda megalapítását, amelynek vezetésével és az elektronikus médiában való állandó jelenlétének biztosításával Bővíz László atyát bízta meg. Nagy műveltség, nyelvi igényesség, jó szónoki képesség jellemezték. A kisgyermekkorból, a szülői házból katolikus hite mellett erős magyar nemzeti identitástudatot hozott örökségként, s ezen értékekhez haláláig hű maradt.

A pasztorális helynök kiemelte azt is, hogy Huzsvár püspök mindig pontos és naprakész adminisztrációt vezetett az egész egyházmegyéről, s papjait is erre biztatta. Ugyanakkor fontosnak tartotta az anyagi javak megőrzését, szívügye volt, hogy a legkisebb közösségekben is legyen templom, imaház, ahol méltó körülmények között dicsőíthetik Istent. „Egykori püspökünkről nyugodtan kijelenthetjük, hogy teljesen bánáti lett, aki szívében biztosan nem tagadta meg származását. Lelkesen tett mindent: mint fő lelkipásztor bejárta a püspökség hívőközösségeit és hirdette az igét. Bennünket, papokat is rendszeresen, évente több alkalommal összehívott közös találkozókra, ünnepekre.”

Tizenkilenc éves szolgálata alatt nemcsak a lelkekkel, de az anyagi javakkal is törődött, sok építészeti, javítási munka zajlott. A székesegyház szép padlózata, az impozáns csillárok, kandeláberek az ő irányításával készültek. A szórványban, a kis falvakban új templomokat építtetett és a nagyobb templomok közül is többet javíttatott. Mindezért mi, volt hívei és papjai hálával tartozunk, a többit adja meg neki a végtelenül jó Isten! – fogalmazott a szónok.

Majd arra biztatta a jelenlévőket, hogy amikor a főbejáraton jönnek be a székesegyházba, s elmennek Bánát első székespüspöke (a néhai főpásztor előszeretettel használta ezt a kifejezést) sírja mellett, mondjanak el egy rövid fohászt az elhunytért, akár ilyen formában is: „Uram, elhunyt Huzsvár püspök atyánk legyen örökre boldog benned!”

Homíliája végén a pasztorális helynök röviden megemlékezett Jung Tamás püspökről is, aki mint apostoli kormányzó szolgálta Bánát hívő népét: „Jung Tamás püspök atya a hívekhez és hozzánk, papokhoz úgy viszonyult szinte, mint egy édesanya; Huzsvár püspök atya inkább úgy, mint egy édesapa. Rend, törvény, szabály jellemezték. Őszintén mondom, mind a kettőre szükségünk volt. S ezért nem marad más hátra, csak egy őszinte és hő ima érte: Istenünk, kérünk Téged, add, hogy örökre boldog legyen benned!”

A szentmise után a jelenlévők a néhai főpásztor sírjához vonultak a székesegyház előcsarnokába, ahol Német László SVD megyéspüspök mondott imát, majd elhelyezték a kegyelet virágait. Az egyháziak mellett a Konrád Emma, Balázs József és Halmai Tibor, a Szent György Lovagrend nagybecskereki priorátusának tagjai; valamint Jerasz Anikó és Újhelyi Nándor, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében fejezték ki tiszteletüket a néhai főpásztor sírjánál, a hívek pedig főhajtással és imával járultak egykori püspökük sírjához.

Forrás és fotó: Nagybecskereki Egyházmegye

Magyar Kurír