Márton Áron nem kötött kompromisszumot – Könyvbemutató Kolozsváron

Külhoni – 2019. augusztus 27., kedd | 17:12

Augusztus 22-én, a Kolozsvári Magyar Napok keretében mutatták be Nagy Mihály Zoltán és Denisa Bodeanu (Le)hallgatásra ítélve. Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyvei (1957–1960) című könyvét, mely az „1000 év Erdélyben, 100 év Romániában” program keretében, a Lector Kiadó, a Varadinum Alapítvány Kiadó és az Iskola Alapítvány Kiadó gondozásában jelent meg.

Márton Áront a börtönből való szabadulásától kezdve élete végéig lehallgatták. Több év lehallgatási jegyzőkönyveit egy kötetbe szerkesztve, teljes terjedelemben szerepelnek Nagy Mihály Zoltán és Denisa Bodeanu könyvében. A (Le)hallgatásra ítélve – Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyvei (1957–1960) azokat a lehallgatási jegyzőkönyveket tartalmazza, amelyeket a román államvédelmi hatóságok emberei 1957 és 1960 között jegyeztek le úgy, hogy Márton Áron dolgozószobájában titokban mikrofonokat rejtettek el.

A kötetről a Lector Kiadó munkatársa, Gálfalvy Ágnes részvételével Nagy Mihály Zoltán, Bánkuti Gábor, a Pécsi Tudományegyetem docense és Visky András író, költő, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti igazgatója beszélgetett Kolozsváron augusztus 22-én, az augusztus 17. és 25 között rendezett Kolozsvári Magyar Napok keretében.

Bánkuti Gábor, a könyv szaklektora leszögezte: e jegyzőkönyvek sajátos forrástípust jelölnek, ugyanis Márton Áron csak sejthette, hogy lehallgatják, így nem volt lehetősége az önreflexióra. Ezen dokumentumok forrásértéke annál nagyobb, hisz azt is láthatjuk belőlük, miként viszonyult az állam Márton Áron „veszélyes tevékenységéhez”, miként látta Márton Áron az államot, milyen egyházpolitikai elképzelései, milyen kapcsolatai voltak belső munkatársaival, miért volt a vezetői szerepre alkalmas, konzekvens és elvhű.

Visky András elmondta: a kötet olvasásakor sokszor a kompromisszum szó jutott eszébe. Aki kompromisszumot köt, annak kettős nyelvezetet kell utána használnia. A kompromisszum nem az Egyház nyelvezete, ha ezt Márton Áron megkötötte volna, akkor az állam arra kényszeríti az Egyházat, hogy a politikum nyelvét használja. A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy Márton Áron rájött, nem kell kettős nyelvet használnia. Ekkor vált teljesen szabaddá, egyszerűen csak a radikális evangéliumot hirdeti.

A kötetet kísérő egyik tanulmány szerzője, Nagy Mihály Zoltán a beszélgetés folyamán arra hívta fel a figyelmet, hogy Márton Áron mennyire aktuális ma is. Hibás szemlélet az Egyház történetét csak mint olyat felfogni, amelyben voltak hitvallók és voltak kompromisszumkötők.

A kolozsvári könyvbemutatón elhangzott: a jegyzőkönyvek hű források, nem adnak Márton Áron szájába semmit, ő maga beszél. E beszélgetéseket meglehetősen pontosan, nagy apparátust igénybe véve jegyezték le; megmutatják, hogyan hozott Márton Áron döntéseket, miként állítható kompromisszumkötés híján is az róla, hogy az alternatívák embere volt. Az alternatíva ára számára akár az újbóli meghurcoltatás is lehetett volna. Teljes mélységében és valóságában megélte az adott helyzeteket: fogságát, azt, hogy akadályozzák, próbálják ellehetetleníteni, kompromisszumra bírni. A lehallgatásokból itt-ott kisejlik a spirituális, Istenre hagyatkozó Márton Áron arca is, ami segíti megismerni és megérteni egyéniségét, tetteit és helytállását.

A legtöbb beszélgetést az állam emberei magyarul jegyezték le, majd románra fordították; az állam embereivel Márton Áron románul beszélgetett. A kötet nyelvi szempontból is forrásértékű, a szerkesztők csak a szükséges javításokat végezték el, törekedtek az eredeti szófordulatokat meghagyni.

A (Le)hallgatásra ítélve – Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyvei (1957–1960) című kötet csak a szabadulása utáni pár évet öleli fel – a szerzők tervezik a munka folytatását.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Serbán Mária

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria