Márton Áron reverendája nyomában

Márton Áron betegsége, majd halála idején, 1980-ban Sánta Pál papnövendék volt a gyulafehérvári szemináriumban; 1985 júniusában szentelték pappá. A nagy püspök halálhíre mindenkit megrendített, tudták, hogy nagy veszteség érte őket. Akkori spirituálisuk, Tamás József a teológiáról a püspökségre hívta a kispapokat, hogy segítsenek Márton Áron szobáját rendezni. A munka végén arra is engedélyt adott, hogy magukkal vigyenek valami személyes tárgyat, amit papi életük során használni tudnak és hivatásukban erősíti őket. Sánta Pál a püspök reverendáját kapta, abba is öltözött be, amikor az ünnepélyes beöltözésére sor került.

Némi átalakítást kellett eszközölni az örökségen: a reverenda gallérját nem használhatta, ezért azt le kellett fejteni, és mivel a fiatal papnövendék cingár legény volt, kicsit szűkíteni kellett a ruhadarabon. A reverendát sok évig használta, papként, plébánosként, és ez mindig emlékeztette Isten és az emberek iránti elkötelezettségére, feladataira.

Sánta Pál a reverenda zsebében egy Lisieux-i Szent Teréz-ereklyét is talált, amit az ifjú Jakubinyi György hozott Márton Áronnak, aki a nyugalmazott érsek emlékezése szerint annak idején arra kérte Jakubinyi Györgyöt, hogy őt is írassa be a Lisieux-i Szent Teréz Papi Egyesülete tagjai közé. Az erre vonatkozó pontos információt a nyugalmazott érsek önéletrajzi könyvében találjuk meg: „Első lelkesedésemben Isten szolgája Márton Áron püspöknek is odaadtam a gépelt magyar szabályzatot. Amikor megint találkoztunk, azt mondta: Fiam, írass be! Nagyon meg voltam hatódva. 1973. 10. 08-án jegyezték be Márton püspököt az egyesület anyakönyvébe. Amikor meghalt Márton püspök, fekete reverendáit kiosztották a kispapoknak. Az egyik boldog tulajdonos örömmel jött hozzám jelezni, hogy Márton püspök reverendája zsebében kis, műanyag tartóban Kis Szent Teréz-szentképet talált másodlagos ereklyével! Ez volt ugyanis a beiratkozás egyik igazolványa. A nagy püspök tehát mindig magánál hordta ezt a másodlagos ereklyét, ő, a ferences skapulárés confrater és a Kis Szent Teréz Papi Egyesület tagja!” (Magnificat, 68.)

Sánta Pál nemcsak a reverendát, de a kis ereklyét is tisztelettel őrizte, és Szent Teréz az ő lelkiségére is hatással volt olyannyira, hogy kolozsvári szolgálati helyén Lisieux-i Szent Teréz tiszteletére építtetett egy közösségi házat a szűkös plébániaépület mögé.

A reverenda elkísérte Sánta Pált élete nehézségeiben is, majd amikor már alkata változása miatt viselni nem tudta, mint ereklyét továbbra is nagy tisztelettel őrizte. Korábban is gondolt arra, hogy egyik Márton Áron-emlékhelyre elvigye, hiszen a kicsiny illyefalvi közösségben – bár a szeptember 29-i megemlékezésekkor nyilvánosan kiállította – kevesen láthatták. Mostanra érlelődött meg a döntés: immár tovább kell adnia, hogy többen láthassák, érinthessék, ezáltal is részesüljenek Márton Áron ihlető hatásában.

Sánta Pál azt is elmondta: a reverenda gombjait azonban megőrizte, és a jelenleg is használt reverendájára varratta, így nap nap után Márton Áron nyomán gombolja magára a papi öltözetet, ez segíti őt minden bajban, betegségben, örömben, a napi helytállásban. Mint mondta, élete során négy csodás gyógyulást megélt, és mindenben Isten kegyelmére támaszkodva a nagy példakép e tárgyi hagyatékának közelsége segítette.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Római Katolikus Plébánia Ilyefalva Facebook-oldala

Magyar Kurír