Márton Áronról szóló dokumentumfilmet mutattak be Szepsiben

Külhoni – 2018. április 10., kedd | 19:20

„A Hegy – Mozaikképek Márton Áron életéből” címmel készített filmet Nagy Zoltán székelyudvarhelyi hitoktató. Alkotását április 8-án, az Isteni Irgalmasság vasárnapján a szepsi katolikus templomban, 9-én a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban mutatták be.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A Szepsiben tartott vetítéseken a film rendezője, Nagy Zoltán is jelen volt, aki akolitusként asszisztált a vasárnap délelőtti szentmisén.

Nagy Zoltán huszonöt évvel ezelőtt Mihály József egykori székelyudvarhelyi káplánnal (ma jobbágytelki plébános) határozta el, hogy végigjárják Márton Áron püspök életének helyszíneit. 1989 júniusában a Jakubinyi György akkori teológiai tanártól, jelenlegi gyulafehérvári érsektől kapott, A Hegy című szövegből indultak ki – ez képezi a szövegkönyv vázát, amely a film alapjául szolgált.

A képsor elején hatalmas csíki hegy látható, rajta a kereszt. Amikor Márton Áron 1939 februárjában átvette elődjétől, Majláth Gusztáv Károlytól a Gyulafehérvári Egyházmegye vezetését, így jellemezte önmagát: „A hegy lábánál nőtt domb.” Áron püspök utóda, Jakab Antal így fogalmazott: „Most már szemünkben ő lett a hegy, sőt a szikla.”

A dokumentumfilm bemutatja a Csíkszentdomokoson egyszerű, székely földművelő családba született Márton Áron gyermekkorát is. Nem sokban különbözött a többi falusi gyermektől – de két dologban igen: kiváló tanuló volt, és már kiskorában pásztorkodás közben nyírfa- és fenyőágból oltárt készített, mellé helyezte Szűz Mária arcképét, és imádkozni hívta társait.

Márton Áron részt vett az első világháborúban – a sok szenvedést látva egyre jobban megerősödött benne, hogy Isten szolgájaként nyújtson lelki vigaszt embertársainak. Hazatérve, egy évig otthon maradt, a földeken dolgozott édesapjával, testvéreivel. Elsőként édesapjának vallotta meg, hogy Isten hívja őt a papi szolgálatra – egy életen át hű maradt a tőle kapott intelmekhez: „Olyan pap legyél, hogy ne hozz ránk szégyent… Segítsd, tanítsd ezt a népet, mert látod, milyen nehéz az élete. Aztán, fiam, olyan lehet az idő, hogy keményen megpróbálják a vallást. Ha már odamentél, légy ott egészen. Álljál keményen, mert a kitartó embert mindig szerették. Ha menekülni kell, ne hagyd el a népet. Minket minden úr elhagyott eddig, még a tanító is elmenekült a háború alatt. Legalább a pap maradjon a néppel, kereszteljen és temessen, gyóntasson, mert van mit gyónni, ne haljanak gyóntalanul.”

A megszólalók visszaemlékezéseiből világosan kirajzolódik Márton Áron személyisége: legfőbb jellemzője az állhatatosság, a legnehezebb időkben is hűséges ragaszkodása Krisztushoz, egyházához és a rábízott nyájhoz, az erdélyi néphez. Papi szolgálatát Gyergyóditrón kezdte. Első plébánosa, Lukács József évtizedekkel később így emlékezett vissza rá: „Jött a fiatal sas, mert valóban sas volt, hogy kipróbálja szárnyait… Nyugodt volt, mint aki komoly elszántsággal fog neki az előtte álló munkának. Egyáltalán nem érdekelte, hogy milyen szegényes a lakhelye, mert nem itt lakott, hanem papi hivatása századik emeletén.”

Nagy Zoltán filmes alkotása részletesen bemutatja Márton Áron életének minden szakaszát, így a kommunista idők súlyos megpróbáltatásait is. Közel hat évet börtönben, bő tíz évet házi őrizetben töltött; a szenvedések, az embertelen hatalom folyamatos zaklatása, fenyegetése sem rendítette meg, semmiféle megalkuvásra, elvtelen feltételek elfogadására nem volt hajlandó. Börtönéveire később így emlékezett vissza: „Isten az Ő jóságában elvitt engem szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy ott megtanítson igazán szeretni minden embert, tartozzék bármely nemzethez, felekezethez.” A kommunista hatalom évtizedeken át figyeltette őt, s ebben egyházi személyek is részt vettek, vállalva Júdás szerepét. „Mint az egyházmegye angyala, neki kellett elsősorban megharcolnia a harcot az Isten ügyéért. És ezt megtette, a legnagyobb hűséggel. Ő a hűség apostola volt. Hűség az Istenhez, miként Mihály hűséges volt, hűség az egyházmegyéjéhez, hűség a népéhez… harcolt minden emberért, aki elnyomott, aki megvetett, akit kisemmiznek az életben, odaállott a kisemmizettek mellé, és harcba szállt, mert tudta, hogy ez a feladata és ez a kötelessége az Isten angyalának, harcolni a jóért, nemesért, mindenért, ami az Isten harca” – fogalmazott a vértanú sorsú püspökről irodaigazgatója, Erőss Lajos.

Áron püspök alázatos lélek volt, s nem hiányzott belőle a derű sem: több visszaemlékező idézi fel jókedvét, hangos kacagását egy-egy vicces történet hallatán. A református Kányádi Sándor költő, akit Márton Áron adott össze katolikus feleségével, így jellemezte a püspököt: „Az Úristennek vannak elhívottai, és vannak alkalmazottai is. Hát ez a püspök atya, ez úgy pap, ahogy Petőfi Sándor költő volt.”

A filmben számos idézet hangzik el Márton Áron gondolataiból. A második világháború idején, 1944-ben a bűnök gyökereként az Istentől és törvényeitől való elfordulást nevezi meg, hiszen „amilyen mértékben fordult el az ember Istentől és törvényeitől, olyan mértékben tompult el a lelkiismerete. Az elpogányosodásnak pedig logikus következménye a pogány szenvedés. A megoldás: újból kereszténnyé kell lennünk ízig-vérig, hogy emberekké nemesedjünk, a földön emberként élhessünk, és Isten áldására méltók legyünk.” 1967 áprilisában, egy papszentelés alkalmával így fogalmazott Márton Áron püspök: „Az Úristen nem azt nézi, hogy mennyit ájtatoskodunk, hanem hogy mennyire vállaljuk az ő törvényeit. Csak olyan mértékben vagyunk keresztények, amilyen mértékben igazságosak, nagylelkűek, irgalmasak, békességes szívűek vagyunk embertársaink iránt. Ha a szeretet a világban megfogyatkozik, a keresztények felelősek, a keresztények között is azok, akik a szeretet nagy titkának boldog birtokosai. Ezt hirdessétek.”

Forrás és fotó: Szepsi Római Katolikus Esperesség

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria