Megáldották az újbort a nagyváradi székesegyházban

Az Európai Borlovagrend Érmelléki Légátusa, a Vincellér Egyesület, a nagyváradi Zichy Ferenc Borklub és a diószegi Zichy Gazdakör képviselői is részt vettek a hagyományos Szent János-napi boráldáson.

Bevezetőjében Fodor József általános helynök arra hívta fel a figyelmet: immár hagyománnyá vált a nagyváradi székesegyházban is, hogy Szent János ünnepén megáldják a borokat, a föld termését és az emberi munka gyümölcsét, melyből a lélek itala lesz. „Isten áldása legyen tehát ezen az italon, melyet fáradságos és nehéz munkával állítottak elő az emberek testi és lelki javára. Ha ugyanis valamit mértékkel fogyasztunk, az jó, de ha túlzásba visszük, akkor ártalmas” – hangsúlyozta Fodor József.

Prédikációjában szólt arról is, Szent Jánost általában lányos, gyerekes arccal ábrázolják, holott a Szentírás nem ilyennek láttatja. Az viszont igaz, hogy egészen fiatalon csatlakozott Jézushoz, és az utolsó vacsorán a Mester keblére hajtotta fejét, ami arra enged következtetni, hogy akkor szinte még gyermek lehetett, hiszen felnőtt férfi általában nem csinál ilyet. Azonban erős, türelmetlen akaratú volt; testvérével, Jakabbal együtt a Mennydörgés fiainak nevezték őket.

Ahogy teltek az évek, évtizedek, János gyermekből tanítvánnyá változott, de egy dolog megmaradt benne: a szeretet Jézus és az emberek iránt. Szent Jeromos egyházatya úgy jellemezte Szent Jánost: ő volt a legtovább élő az apostolok közül, az egyedüli, aki természetes módon halt meg, vagyis nem szenvedett vértanúhalált. Már egészen öreg volt, az ereje fogytán, de azért prédikált. A hagyomány szerint egy mondatot ismételgetett: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” Jó, jó – közölték vele –, de nem unja, hogy mindig ugyanazt mondja? Mire ő azt felelte: nem, mert ez az Úr parancsa, ha ez beteljesedik, elég.

Nekünk, a 21. században élő tanítványoknak is azt üzeni Szent János, amit Krisztustól tanult: szeressük egymást, mert ahol szeretet van, ott az Isten – mutatott rá Fodor József. Mi is legyünk a szeretet hírnökei a világban, és Istennek hálát mondva vegyük kezünkbe a munkánk gyümölcsét – így a bort is. A szőlőszemből kisajtolt nedűt, mely a hegyoldalon termett, amit Isten éltető napja simogatott, tett hasznossá, élvezhetővé a számunkra.

Forrás: Erdon.ro, Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír