Nélküle semmi vagyunk, vele minden – Úrnapja a külhoni egyházmegyékben

Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Június 11-én a nagyváradi székesegyház előtti téren a helyi hagyomány szerint az esti szentmisét Böcskei László megyéspüspök mutatta be a város papjaival, a hívek jelenlétében.

A szentmise bevezetőjében a főpásztor elmondta: alig volt esztendő, amikor nem tudták megünnepelni az úrnapját a hagyományos körmenettel, a négy oltárral. Tavaly felújítási munkálatok miatt a székesegyházban tartották a körmenetet. Idén a megújított téren csak két oltárt emelhettek, ezért a körmenet sem a hagyományos módon történik. A hívek a helyükön maradnak, és a két oltárhoz a főpásztor megy, a szűk asszisztenciával, magával víve az Oltáriszentséget, és ott imádkozva.

Nem ismerhetjük Isten velünk kapcsolatos terveit, ám egy dologban biztosak lehetünk: közel áll hozzánk, és szeretetével mindig meglep bennünket, ha nyitottak vagyunk – mondta a nagyváradi megyéspüspök. – Őt ünnepeljük úrnapján: a hozzánk közel álló Istent, a velünk együtt haladó Jézus Krisztust, aki vár minket, és akit az elmúlt időszakban is sokszor megközelítettünk imádságainkban, kéréseinkben, kereséseinkben. A mai nap tehát róla és rólunk szól, arról a kapcsolatról, amelyet erősíteni, építeni szeretnénk.

Mintha valaki arra hívna, hogy átérezzük Isten végtelen szeretetét, aki táplálékul adja értünk önmagát, hogy csendes jelenléte erőforrásunk legyen az evilági életben, miközben már most az örökkévalóra készülünk – hangsúlyozta a főpásztor. Kifejtette: az evangélium Jézus eukarisztikus beszédéből az élő kenyérről szóló tanítást állította elénk, és a belőle való táplálkozást, amely Jézus örömhírének egyik sarokköve és hitelesítője.

A hűséges és cselekvő Isten soha sem fordult el tőlünk, mindig gondunkat viselte; vezetett és irányított, együttérzésével gyógyított és vigasztalt; szolidaritást vállalt, amely által az ember fel tudott emelkedni és meg tudott erősödni. Jézus most is megszólít és jelen van, amikor szükségünk van rá. Az élet forrását tárja követői elé az Úr. Nem elég a jelenlét és a megszólítás, ő többet akar és többet kínál számunkra: egészen nekünk adja, kiszolgáltatja magát, hogy beépüljön a vágyainkba, az életünkbe. Ez az Oltáriszentség: az önmagát ajándékozó Jézus, az éltető erő kimeríthetetlen forrása.

Az Istennel való kapcsolat a közösségben hozza meg éltető gyümölcsét: a velünk vállalt sorsközösségben és az ebből származó egységben. Jézus ugyanis nemcsak egy emléket akart hagyni nekünk magáról, hanem az elvárásokon túl az ember rendelkezésére bocsátotta magát. Ez is az Oltáriszentség: a minden időben megszólítható Krisztus közöttünk, aki mindenkor nyitott a párbeszédre, kész a hallgatásra és a meghallgatásra. Különleges jelenlét, egészséges és biztos táplálék, mely erőt és kegyelmet ad a szeretet csodálatos csomagolásában – hangzott el Böcskei László nagyváradi megyéspüspök ünnepi homíliájában.

* 

Szatmári Római Katolikus Egyházmeggye

Úrnapja a mi Urunk Jézus Krisztus szent teste és vére ünnepe. Nélküle semmi vagyunk, vele minden – mondta Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök június 11-én a szatmárnémeti Kálvária-templom udvarán tartott ünnepi szentmise elején.

Isten legcsodálatosabb szeretetét ünnepeljük. A Mindenható az Oltáriszentségben valósította meg ígéretét: „veletek vagyok minden nap, a világ végéig”. Együtt ünnepeltük megváltásunk titkait: karácsonykor a megtestesülést, húsvétkor az Úr Jézus kereszthalálát és feltámadását, áldozócsütörtökön Urunk mennybemenetelét, pünkösdkor a Szentlélek eljövetelét, ma pedig mindennek beteljesülését – emelte ki a főpásztor. – Az Úr Jézus azért ment a mennybe, hogy elkezdődhessen a szentmise. Az Egyház folyamatosan bemutatja a szentmisét, amelyben a Szentlélek erejéből a kenyér és a bor színe alatt jelen lesz a feltámadt Krisztus. Újraszületik oltárunkon, feláldozza önmagát értünk, hogy velünk lehessen mindennap. Jézus bennünk akar kilépni a világba. Testvéreim, ti vagytok azok a szentségtartók, amelyek a világban járva megszentelik a világot – figyelmeztetett homíliájában a megyéspüspök. – Ahova ti léptek, oda lép ma Krisztus. És valahányszor áldozunk, bennünk Krisztus szentel meg mindent jelenlétével.

Azt ünnepeljük úrnapján, hogy Krisztus megajándékozott minket: az Oltáriszentségben önmagát adta. Krisztus megdicsőült emberségén keresztül kapcsolódunk Isten boldog életébe, a Szentháromság közösségébe. Az ószövetségi próféták utaltak rá, hogy valamilyen csodálatos módon Isten velünk lesz, mert ő önmagát akarja adni. Eljött a karácsony, hitünk beteljesedése, amikor a megtestesülés titkában Isten emberré lett, Isten fia megszületett, egy lett közülünk.

Sokszor úgy gondoljuk, milyen jó lett volna, ha akkor élünk: találkozhattunk volna az Úr Jézussal, láthattuk volna őt. Az emberek látták, de nem tudták, hogy ki ő. Mi ma az Oltáriszentséget hordozzuk körül a négy szabadtéri oltárnál, és megáldjuk a négy égtáj felé az egész világot. Nem látjuk Krisztust, de tudjuk, hogy ki ő. Az Oltáriszentségben a színek leplezik, eltakarják a szemünk elől, de tudjuk, hogy ki van ott. Azok az emberek látták Jézust, de nem ismerték fel. Azt hiszem, mi jobban jártunk – fűzte hozzá a főpásztor.

Az utolsó vacsorán Jézus azt mondja, aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, annak örök élete van. Akik áldozunk, már amikor befogadjuk a szívünkbe az Úr Jézust, attól kezdve nekünk örök életünk van. Ezért a szentmise, ahogyan a II. vatikáni zsinat megfogalmazta, a csúcs és a forrás – hangzott el a Schönberger Jenő püspök homíliájában. – Minden ide, Krisztus dicsőítéséhez, az Isten magasztalásához tart, de minden innen forrásozik, az örök élet kenyere és az örök élet vize. Innen forrásoznak a szentségek, a keresztség, a bérmálás, innen forrásozik Isten bocsánata, innen kap erőt a házasság, szentmise keretében szentelik fel a papot és a püspököt, és innen kap erőt a nagy útra az a testvérünk, aki éppen befejezi a földi pályafutását és indul teremtője felé. (...) örök életünk van, mert az Oltáriszentség által bennünk él Krisztus, az Atya és a Szentlélek, a teljes Szentháromság.

A szentáldozás után az Oltáriszentséggel elindult a szokásos úrnapi körmenet – ezúttal nem Szatmárnémeti főterén, hanem a Kálvária-templom udvarán. Annak négy pontján, a négy szabadtéri oltárnál evangéliumi részek hangzottak el, a főpásztor pedig megáldotta a jelenlevőket, a várost és a négy égtáj felé az egész világot.

A templom bejáratánál felállított oltárhoz visszatérve a Te Deum és az engesztelő imádság után Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök az Oltáriszentséggel adott záróáldást.

Forrás: Erdon.ro; Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye; Romkat.ro

Fotó: Nagyváradi Egyházmegye Facebook-oldala; Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír