Nyílt napot tartottak a Segítő Nővérek a csíkszentdomonkosi Szent Margit Házban

Az ünneplés László Attila kolozsvári főesperes-plébános bevezető imájával kezdődött, mely erősítette a jelenlevőkben a reményt: a mi Istenünk nagylelkű, irgalmas és örömteli. Múltunk joggal remélheti a jövőt.

Az első közös dialógus Az átmenetek reménye címmel a reményről szólt. Majd egykori és jelenlegi munkatársak tanúságtételei következtek. Elhangzott: mindenben logikát kereső, számítgató világunkban jó találkozni olyan nővérekkel, segítőnővérekkel, értük időt szakítő nőkkel és férfiakkal, akik életüket Isten nagyobb dicsőségére, Jézust követve, feltétel nélkül az emberek szolgálatába akarják állítani. Az élet nemcsak matematika, hanem szeretet, amely nem számokban, hanem egyénekben gondolkodik.

Istennél nem a statisztikák számítanak, hanem az ember.

Isten szeretetének megtapasztalása ébreszti fel bennünk a teljes önátadás vágyát.

Ebéd után kiscsoportos műhelybeszélgetések következtek, A remény hordozóinak lenni címmel, különböző küldetésekben szolgáló segítőnővérekkel.

A program a délután 5 órakor bemutatott szentmisével zárult, amelynek főcelebránsa Csató Béla, szónoka Bőjte Csongor volt.

A segítőnővérek kis közösségekben megvalósított élete, 3–5 nővérből álló közösségeik, 30 éve tartó erdélyi jelenlétük ember és Isten előtt vállalt felelősség, a kimondott szó megvalósulása. Világunkban a segítőnővérek jelenléte a „szolgáltatás”-on túl valódi szolgálat. Munkaterületük nagyon sokrétű. Ezért vallják önmagukról a most hálát adó segítőnővérek:

,,Megérint és megmozgat bennünket az emberek ínsége, amely sokféleképpen van jelen a világban.

Ez kihívást jelent számunkra, hogy teljes valónkkal elkötelezzük magunkat, és tanúságot tegyünk arról a reményről, amely bennünk él, és sokoldalúan áthatja életünket.”

A segítőnővérek életcélja: „Barátságban lenni Istennel és az emberrel. Ezzel a reménnyel szeretnénk az emberek számára segítők lenni.”

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír