Nyolcvan éve járt Kárpátalján a Szent Jobbot szállító Aranyvonat

Külhoni – 2019. május 13., hétfő | 15:51

Idén májusban emlékezünk meg arról, hogy nyolcvan éve Kárpátalján járt az Aranyvonat, mely Szent István király ereklyéjével 1938 májusában kezdte meg országjáró körútját államalapító uralkodónk halálának 900. évfordulója alkalmából.

A Szent Jobb Ungváron. Középen Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás

Az Aranyvonat útja lehetővé tette, hogy az akkoriban visszatért magyar területeken élők is bekapcsolódjanak abba az országos ünnepélyes megemlékezéssorozatba, amely egyben a nemzeti összetartozást, a hit nemzetmegtartó erejét, illetve a 900 évvel korábban biztos alapokra helyezett állam egységét volt hivatott demonstrálni.

Élő tanúk híján lassan feledésbe merülnek a személyes élmények, mindazonáltal a levéltárak, magángyűjtők, sőt, egyes esetekben a szemtanúk és résztvevők leszármazottai rendelkeznek még olyan anyagokkal, amelyeknek köszönhetően bepillanthatunk a korabeli eseményekbe, illetve megismerhetjük a korabeli lakosság lelkületét.

Az Aranyvonat 1939. május 14-étől – áthaladva Kárpátalja tizenöt településén – hosszabb időre megállt Ungváron, Munkácson és Beregszászon, ahol ünnepélyes keretek között fogadták a Szent Jobbot. A ránk maradt feljegyzésekből és levelezésekből kiderül, hogy minden egyes állomás esetében apró részletekig eltervezett forgatókönyv szerint zajlottak le az ünnepi események, ami komoly és precíz előkészületet és szervezői összhangot követelt meg. Ez hierarchikus alapon jól megfigyelhető, kezdve az Actio Catholica leveleitől a helyi ordinárius rendelkezésein át egészen a plébánosok naplófeljegyzéseiig. A programtervezetek többször módosultak, de a meglévő levéltári adatokból és korabeli sajtóanyagokból mind az ungvári, mind a munkácsi és a beregszászi eseményeket nagy pontossággal lehet rekonstruálni.

Az ünnepi rendezvény szervezése az Actio Catholica országos elnöksége által 1939. április 24-re Budapesten összehívott értekezlettel vette kezdetét, amelyen a postai kézbesítés késedelmei végett nem tudtak részt venni többek közt Sztojka Sándor görögkatolikus püspök, Szvoboda Ferenc római katolikus apostoli kormányzó és Pásztor Ferenc beregszászi esperesplébános sem. Ez azonban nem gátolta a további helyi szervezési folyamat gördülékenységét, mely kiterjedt a közbeeső állomások listájának és menetrendjének meghatározására, a fogadtatásra, illetve az ünnepi beszédek és énekek rendjére, a vonulásra, az ereklyetartó dobogó, illetve tábori oltár kialakítására, a résztvevők körére, az ünnepi étkezések megszervezésére, a díszítésre, a költségvetés összeállítására és szinte minden apró részletre. Sőt, Ungváron a rendezvényt megelőző napon még főpróbát is tartottak. Mindezekben természetesen irányító szerepet vállalt a helyi hatósági, egyházi és katonai rendezőbizottság. Mind a három kárpátaljai városban, ahol hosszabb időre megállt az Aranyvonat, több tízezres tömeg gyűlt össze, ami a helyi ordináriusok, plébánosok, világi vezetők aktív szervezői szerepvállalásának volt köszönhető.

A kárpátaljaiak számára meglepetésként szolgált az a hír, miszerint Angelo Rotta budapesti pápai nuncius is részt vesz az eseményen; erre körülbelül egy héttel a rendezvény előtt derült fény. A nuncius és Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás voltak az ereklye kiemelkedő kísérői.

A szerelvény május 14-én délelőtt érkezett Ungvárra, ahol Serédi Jusztinián hercegprímás mondott ünnepi beszédet, és itt tartották meg az ünnepi szentmisét. Délután ért a vonat Munkácsra, majd az esti fények mellett fogadták Beregszászon. A menet rendőrökkel, iskolásokkal, díszmagyarba öltözött leányokkal, cserkészekkel egészült ki minden egyes helyen. A távolabbról érkező zarándokok számára a vasúti társaság csoportos kedvezményt biztosított. A Magyar Posta rendelete alapján az ungvári, munkácsi és beregszászi postahivatalok „A Szent Jobb országjárása” feliratú keletbélyegzőt használtak.

Az ünnepi beszédek központi témái a hazafiság, a nemzeti megmaradás, a kereszténységhez és a hagyományokhoz való hűség voltak, melyek rendkívüli megtartója volt Szent István király, akiben a kereszténység és magyarság elválaszthatatlanul egyesült. Serédi bíboros szavaiban mélységes meghatottsággal gondolt arra a nagy kegyeletre és rendkívüli ünnepeltetésre, melyet az országjáró út során tapasztalt „az újra visszatért ősi földön”, és arra buzdította Kárpátalja népét, hogy sohase válassza külön a kereszténységet és a hazafiságot, mert csak így tud megmaradni szülőföldjén. Ez ma különösen is aktuális és igaz minden keresztény nemzet számára. A látszatkereszténység és látszathazafiság nem hoz gyümölcsöt, hisz ha az egyik oldalon nagy hangon hirdetjük azokat, de életünkben, cselekedeteinkben saját önös érdekeinket szolgáljuk, akkor igen hamar elveszíthetjük mindazt, amiért elődeink nagy árat fizettek. Elvhűnek kell lennünk.

Gyönyörű tényt állapított meg üdvözlőbeszédében Ungvár polgármestere, Peltsárszky Imre: „Ez a szent kéz, mint élő valóság, már egyszer járt ezen a vidéken, amikor Szent István király Gerény községben megalapította a bencés szerzetesek kolostorát.” És ez a kéz több száz év után kulcsolta össze ismét a nemzetet. Ez tapasztalható volt nemcsak a nagyobb megállóhelyeken, hanem azokon az állomásokon is, ahol az Aranyvonat csak lassítva haladt át, azonban az ünneplő tömeg nem kisebb lelkesedéssel és hódolattal üdvözölte a szent ereklyét.

Különleges esemény volt ez a kárpátaljaiak számára, és nem csak egyházi szempontból, hiszen világi méltóságok és elöljárók is kivették részüket a tiszteletadásból a rendezvény során. Erre minden bizonnyal a történelem viszontagságai is jócskán rányomták a bélyegüket.

Szöveg: Bacsó Róbert, Ungvár

Fotó: Kárpátalja.ma

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria