Kartonnal foltozott, dróttal bogozott szállítóeszközt cserélt le a Gyulafehérvári Caritas, hogy a háromkúti falugondnokság tevékenysége minőségibbé, biztonságosabbá válhasson. A szándék kivitelezéséhez számos segítő járult hozzá. „Nyugdíjba megy”, azaz visszakerül a Vidékfejlesztéshez a 2004-es, már 371 000 kilométert megtett matuzsálemi korban lévő kisbusz; a helyét pedig egy hatéves, 8+1 személyes, 190 000 kilométert futott Volkswagen veszi át.
„Ez sokat jelent. A napi munkám része az utazás, többnyire gyerekeket szállítok, és aggódtam a biztonságukért. Adott pillanatban azt is fontolgattam, hogy inkább más munka után nézek, minthogy az életüket kockáztassam” – fogalmazott a kulcsátadáskor a falugondnok.
Az örömteli pillanatot évek előzték meg, melyek során forrást kerestek a buszcseréhez. András Ildikó, a Caritas ápolási vezetője partnerekkel kutatta a lehetőségeket. A Romániai Falugondnokságok Szövetségének elnöke, Balázs Sándor unitárius lelkész a kezdetektől lelkén viselte az ügyet: ő volt az, aki – követve a pályázati lehetőségeket – jelezte: most kell lépni, van kiírás, igaz, egyházak számára. Így a katolikus Egyházzal, Gál Hunor plébános segítségével sikerült 3,6 millió forintos vissza nem térítendő támogatást szerezni az Emberi Erőforrások Minisztériumának Nemzetközi és Kárpát-medencei Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságától. Az Erdélyi Szövetség képviselőjeként Bácsfainé Hévizi Józsa elnök közvetített egyrészt a minisztérium felé, másrészt segített abban is, hogy a Vasadon lévő, tanyagondnokságban használt kisbuszt lehessen megvásárolni jutányos áron.
A végső vételárból hiányzó 400 000 forint is előkerült, akár a hét krajcár: felét a Polgárdon élő Szekeres Lajos családja adományozta – Sajgó Balázs lelki igazgató személyes kapcsolata révén –, a többit pedig a háromkúti gyerekek pótolták. Igen, a gyerekek, ugyanis ők kaptak Bács-Kiskun megyei támogatóktól 500 000 forintot kirándulásra, ebből plébánosuk közvetítésével 200 000 forintot kisbuszvásárlásra szántak. Amint András Ildikó fogalmazott, ők állták a tükröt, mely belenézve eszükbe juttatja: pótoltak belé, a kisbusz különösen értékes számukra. Mindezek után is maradt kiadás, így a kisbusz ideszállítását, beíratását, üzembe helyezési költségeit a Gyulafehérvári Caritas saját forrásaiból oldotta meg.
Ez a busz a megmaradás szimbóluma, létfenntartó eszköz a mindennapokban”
– mondta Gál Hunor római katolikus plébános, a háromkútiak lelkipásztora.
A jelenben eszköz, mellyel biztonságosan eljutnak a gyerekek az iskolába, ahol továbbtanulva van esélyük a felzárkózásra, de fontos eszköz az egész közösségnek, hiszen általa biztosított az elzárt közösség számára is a korszerű jelen. A kisbusz ugyanakkor nemcsak a megmaradást, hanem az összefogást is jelképezi, segítőkészségből mutatva követendő példát a háromkúti gyerekeknek.
A hamvazószerdai szentmise végén a segélyszervezet munkatársai szóltak a közösség tagjaihoz. András Ildikó arról beszélt, milyen úton, mennyi jótevő által érkezhetett meg a kisbusz. Megköszönte a korábbi falugondnok, Nagy Erzsébet munkáját, és kitartást kívánt utódjának, Lungu Cristiannak, aki ígérte: továbbra is igyekszik mindenki gondnoka lenni, a jó járművet megbecsülni. Ezt követően a templom előtt a háromkútiak körében, cudar, szeles időben sor került a kisbusz megáldására.
Forrás és fotó: Romkat.ro / Gyulafehérvári Caritas
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria