Otthon maradásról, külföldre távozásról beszélgettek Nagyváradon a „Szólj be a papnak!” rendezvényen

A kerekasztal résztvevői voltak: Füstös-Makár Zsolt világutazó; Pósa Tibor, a Festum Varadinum igazgatója; Schmieder Árpád, a Moszkva Kávézó tulajdonosa; Szomor Abigél református lelkésznő; Szakács Zoltán református lelkész.

Makláry Ákos kezdte a beszélgetést egy személyes történet megosztásával, miszerint 1991-ben meglátogatta ausztráliai nagynénjét Sydneyben, ahol lehetősége volt megnézni az ottani szemináriumot, amikor ő még kispap volt. Három napot töltött ott, miután a rektor meghívta papnak Sydneybe – a döntésre mindössze három órás gondolkodási időt kapott. Szíve mégis hazahozta. Úgy érezte, hogy szükség van rá itthon.

Ákos atya egy körkérdést dobott fel, melyre válaszul igen változatos életutakat ismerhettek meg a  jelenlévők. „Milyen személyes élethelyzetetek volt, amelyben döntenetek kellett, arról, hogy menni vagy nem menni?” – szólt a kérdés.

Abigél Nagyváradon született, majd Kolozsváron tanult teológiát, és lehetősége volt, hogy Németországban, Lipcsében is tanulhasson egy évig. Őt a Szentírásból kapott kép hozta haza, mely szerint Isten megformálta az embert a föld porából. „Isten engem az erdélyi föld porából formázott. Itt szeretném az Istentől kapott feladatokat végezni” – mondta.

Zoltán 1994-ben a YMCA (Young Men's Christian Association) 150 éves évfordulóján volt Angliában. Az élete első multikulturális élménye során átélt kultúrsokk meghatározta a későbbi döntéseit, hogy itthon maradjon.

Árpád tíz éven át egy magyarországi bankban dolgozott, majd felmondása után pár hónapra hazament Nagyváradra – annyira jól érezte magát, hogy itt ragadt, itt él hét éve.

Tibor Nagyváradon született. Később Budapesten élt, majd Észtországban dolgozott a Skype-nál és nagyobb cégeknél az egyetem mellett. Mindeközben haza-hazajárt. Végül nagyváradi közössége, családja, barátai miatt tért haza.

Zsolt 2018-tól 2021-ig Angliában dolgozott, de élt Budapesten, Kolozsváron, Csíkszeredán, Nagyváradon is. Egy költöző madárhoz hasonlította önmagát. Véleménye szerint a helyváltoztatás jót tesz: kimozdulni, tapasztalni, visszatérni, nem mindig ugyanabban a burokban élni, majd hazatérni és továbbadni azt, amivel kint gazdagodtál. Döntés lehet az is, hogy ma maradok, de tudom, holnap mehetek, majd visszajöhetek.

Hat teljesen különböző, valahol mégis hasonló történeten keresztül kirajzolódott, hogy Ady Endrének igaza volt, miszerint a föl-föl dobott kő százszor is visszaszáll arra a földre, amelyből vétetett.

Az est hátralevő részében a résztvevők különböző kérdéseken gondolkoztak együtt: Menni vagy nem menni? Hol vagyok igazán otthon? Mit jelent számomra az otthon? Továbbtanulással kapcsolatban kinek a szavára adhatok igazán? Hogyan tudunk segíteni a kudarcot átélt, külföldről hazaérkező barátainknak? Miért kéne hazajönnöm külföldről?

A beszélgetésről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható;  a teljes beszélgetést ITT hallgathatják meg.

Forrás és fotó: Szóljbeapapnak.blog.hu

Magyar Kurír