Palotakerti nyár – Megrendezték a 26. Hálós Szentjánosbogár Gyermektábort Nagyváradon

Tavasszal bizonytalanná vált, hogy megrendezhetik-e a tábort, de a szervezők végül úgy döntöttek, napközis formában megtartják a programot. A résztvevőket korosztály szerinti csoportokba osztották, melyeket két-három önkéntes csoportvezető irányított. A hét fő témája a természet lett, amihez a palotakertben található sok növény remekül megadta a keretet.

Szabó Kincső csoportvezető így számolt be a táborról:

Július 20-án, hétfőn megkezdődött a tábor… Azaz mégsem. Nekünk, csoportvezetőknek a tábor közel sem ezen a hétfőn kezdődött. Mi már előző héten szorgosan készültünk, pakoltuk a kellékeket, megbeszéléseket tartottunk, csapatjátékokat keresgéltünk, zenés próbákat tartottunk, és igyekeztünk lelkiekben is ráhangolódni a táborra, valamint megérteni azt a felelősséget, ami azzal jár, hogy hat-nyolc gyerekre vigyázunk egy héten át. Mindezek ellenére 20-án reggel elmondhatatlan izgalommal vártuk, hogy végre megláthassuk, kikből is fog összeállni az a csoport, mellyel a hetünket fogjuk tölteni; hogy a nevekhez végre valódi emberarcok társuljanak.

A Szabó Ervin plébános által celebrált szentmisével hivatalosan is kezdetét vette az idei kistábor. A frissen megalakult csoportok megkezdték a közös munkát, először ismerkedtek, majd csapatnevet választottak, zászlót készítettek, indulót írtak, a napi témáról is beszélgettek. A Szent László Gimnázium udvarán a délután folyamán sor került még egy csapatok közti sportvetélkedőre is.

Másnap a száldobágyi dombok közé kirándultunk. Itt a délelőttöt szintén misével indítottuk, amelyet Tóth Attila Levente plébános mutatott be. Egy kis táboros énekelgetés után a csapatok útnak indultak az akadályversenyre, ahol a vezetőik nélkül kellett végigmenniük egy kijelölt útvonalon, különböző feladatokat teljesítve. A jól megérdemelt ebédet pedig játékok és kiscsoportos beszélgetések követték.

Szerdán délelőtt folytatódtak a játékok, beszélgetések, ebéd után pedig kézműves-foglalkozásokat tartottunk. A gyerekek a batikolástól kezdve a gyertyaöntésen át a karkötőfonásig sok mindent kipróbálhattak, sőt volt néhány szülő, aki szintén csatlakozott a foglalkozásokhoz.

A csütörtök volt a strandolós napunk. Először elsétáltunk a kráterig, aztán az erdőn keresztül eljutottunk a várva várt strandra. Amilyen „szerencsénk volt”, természetesen ez volt az egyetlen nap, amikor esett az eső, de sebaj, a víz ért fentről és lentről is.

A hét hamar elszaladt, pénteken már búcsúznunk kellett. A zárómise előtt, amelyet Böcskei László megyéspüspök celebrált, már elhangzott néhány ígéret: „Én mindenképp jövök jövőre is”, és kérdés, mint például: „De ugye, jövőre is te leszel a csoportvezetőm”....

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Konrád Csongor

Magyar Kurír