Plébániai imacsoportok találkozója Sepsiszentgyörgyön

Sepsiszentgyörgyön a Gyár utcai templomban reggel 10 órakor rózsafüzér imával kezdődött a találkozó; köszöntés és programismertetés után bevezető gondolatok hangzottak el.

A délelőtti elmélkedést Bátor Péter Botond OSPPE plébános, helyi elöljáró tartotta, Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 17,21), a délutánit Olasz Béla segédlelkész Legyenek mindnyájan egyek (Jn 14,6) címmel.

Az egész napos rendezvényen imádkoztak a közösségért, volt Szentlélek-hívás, dicséret a Lélek erejében. Délután háromkor elimádkozták az irgalmasság rózsafüzérét. Több ízben is tanúságtételek hangzottak el, melyek során arról számoltak be testvérek, hogy milyen csodákat, gyógyulásokat tett Isten az életükben, miután megnyitották a szívüket. Ötvenhat sepsiszentgyörgyi elkötelezett személy vállalt imaszolgálatot, akik kettesével imádkoztak mindazokért, akik személyes imát kértek.

A rendezvényről Bajcsi Tibor gondnok, a sepsiszentgyörgyi Élet a Lélekben plébániai imacsoport vezetője többek között ezt írta: „Kovászna, Hargita, Maros, Brassó, Bákó és Neamț megyékből jöttek résztvevők, összesen 36 közösségből; Brüsszelből érkezett a legtávolabbi résztvevő. (...) elmélkedést tartott Bátor Botond pálos szerzetes, Olasz Béla segédlelkész és Oláh Zoltán tanár úr Gyulafehérvárról. György Balázs és még az előadók is vállaltak gyóntatásokat. (...)

A találkozót 137 órás imamaraton előzte meg, melyen több mint 660 személy vállalt háttérimát, legkevesebb egy órát, de volt, aki kettőt vagy hármat is vállalt. Az országon belül 55 paptestvér kapcsolódott be a háttérimába, szentmisékkel és imával. Az országon kívülről pedig Magyarországról, Olaszországból, Németországból, Dániából. Egy pap Rómában, egy Međugorjében és egy Szlovákiában mutatott be szentmisét, hogy a találkozón valóban Isten akarata teljesüljön.”

Délután az egy órás szentségimádás után hálaadó szentmisével zárult a nagytalálkozó, amelyet főcelebránsként Oláh Zoltán kanonok, a Szentírás-tudomány (ószövetségi biblikum, exegézis) tanára mutatott be Fülöp Szabolcs segédlelkésszel együtt. A zenei szolgálatot Sonka Loránd Mátyás látta el. A szentmisét élőben közvetítette a Mária Rádió.

Oláh Zoltán kanonok a szentmise homíliájában, az Isteni Irgalmasság vasárnapjának előestéjén kiemelte: ahhoz, hogy egy megsejtsük Isten irgalmasságát, nem árt, ha visszalapozunk oda, amikor először megfogalmazták, hogy Isten irgalmas. Egy olyan szót használtak, amelynek köze van az anyaméhhez. A rehem anyaméhet jelent, amelyben a magzat csak úgy, egyszerűen ott lehet; védett, táplálékot kap, és ő maga lehet. Ilyen Isten irgalma. Élhetünk benne. Hagyhatjuk, hogy átjárjon bennünket Isten irgalmassága. Irgalmasságából élhetünk. Mert ez nem más, mint Isten végtelen türelme, gondossága, Isten anyasága. Isten Atya, de anya is. Aki mintegy méhébe fogad, életet ad nekünk.

A 19. századtól főleg a katolikus ikonográfiában egyre gyakrabban jelennek meg Jézus sebhelyei – mondta a szónok, azokra a Jézus szíve-képekre emlékeztetve, amelyek még idősebb emberek házaiban láthatók. – Jézus szíve a lándzsa helyével, azzal a sebhellyel, amit a lándzsa ütött rajta. Vagy gondoljunk a Faustina nővér látomásai alapján megfestett irgalmas Jézus-képre. Az Úr a sebhelyekkel, a stigmákkal jelenik meg előttünk. Túlságosan eldurvult a világunk, a 20. század és sajnos a 21. század háborúi is erről tanúskodnak. Sebeket ejtünk egymáson; ezt teszik sokszor a nemzetek, az országok is egymással, és ezt tesszük nagyon sokszor a mindennapi életben. Sebet ejtünk munkatársainkon, szomszédainkon, családtagjainkon; és sebeket kapunk. Az Úr Jézus figyelmeztette Pétert: aki kardot ránt, az kard által vész el. Aki sebet ejt, az sebeket is kap. Mindannyian sebzettek vagyunk. Az Úr Jézus sebhelyei az emberiségnek e sebzettségét tárják szemünk elé.

De nemcsak a sebeket tárja elénk Jézus a mai evangéliumban, hanem szemünk elé tárja azt is, hogy meggyógyulhatunk. Isten a gyógyulás lehetőségét is felajánlja nekünk. Mennyei Atyánk azt akarja, hogy Jézusban mi is gyógyulást nyerjünk. Ahogyan az emberek Jeruzsálemben, akik Péter apostolt keresték, hogy legalább az árnyéka átsuhanjon rajtuk. És Péter jelenléte nemcsak hogy gyógyított, hanem tisztátalan lelkeket is kiűzött.

Sebeket osztogató és sebeket kapó, megsebzett emberek vagyunk, de az utolsó szó nem a halálé és nem a bűné.

Isten az ő szent Fiában megajándékozott bennünket a megbocsátással, a keresztségben magához kapcsolt egyszer s mindenkorra, a Szentlélekkel újjászült bennünket a Szentlélek fürdőjében, a keresztségben.

A szentségekben találkozhatunk az Úr Jézussal – mondta homíliájában Oláh Zoltán. – Az Egyház meghív bennünket, hogy vegyünk részt a szentmisén, fogadjuk magunkba a feltámadt Úr testét és vérét, tapasztaljuk meg, hogy a sebek begyógyíthatók. Hagyjuk, hogy begyógyítsa sebeinket, hagyjuk, hogy ránk lehelje az ő Lelkét, és mi is gyógyítsuk embertársaink sebeit, könnyítsünk embertársaink szenvedésein, próbáljuk őket felszabadítani és megszabadítani a bűn láncából. Péter apostol legyen mindig szemünk előtt. Annak ellenére, hogy gyenge, bukdácsoló emberek vagyunk, ha Jézusba kapaszkodunk, ha őt befogadjuk, akkor meggyógyult emberekké és gyógyító emberekké válhatunk. Az értünk vállalt sebhelyek már dicsőségben fénylenek.

Szöveg: Józsa Zsuzsanna

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír