Szeretetszolgálatot végző plébániai csoportok tagjai találkoztak Nagybányán

A találkozó a Krisztus Király-plébániatemplomban bemutatott szentmisével kezdődött, amelynek főcelebránsa Reszler Mihály máramarosi főesperes volt.

A bevonulást követően Hájtájer István plébános a meghallgatás fontosságát ajánlotta a jelenlevők figyelmébe: „Nagyon fontos, hogy amikor nehéz sorsú emberrel találkozunk, vagy épp elmegyünk az otthonába, tudjuk meghallgatni őt. Sok idős ember vágyik arra, hogy valakinek elmondhassa a nehézségeit, elmesélhesse élete történéseit, örömeit is akár.”

Ágoston Ferenc krasznabélteki plébános, a szeretetszolgálatot végző plébániai csoportok egyházmegyei felelőse mondott szentbeszédet, amelyben véget nem érő szolgálatnak nevezte a diakóniai munkát. „Jézus is mondta, szegények mindig lesznek velünk, köztünk. És tudjuk, a szegénység nem mindig az anyagiak hiányát jelenti, hanem igazából azt, hogy a szeretet hiányzik. Legyen valaki mellettünk, érezzük, hogy valakinek fontosak vagyunk.” Hangsúlyozta: a szeretetszolgálati munka nagyon értékes Isten előtt, hiszen az evangéliumokból tudjuk, a végítéletkor azt kérdezik majd meg tőlünk: adtál-e ennem, amikor éhes voltam, adtál-e innom, amikor szomjas voltam... Hozzátette, fontos, hogy úgy segítsünk, hogy az illető ne érezze azt megalázónak, ne legyünk tolakodók.

Összetett és nehéz szolgálat ez, amelynek végzéséhez csak akkor lesz erőnk, ha közel maradunk életünk forrásához, Istenhez. Így lehetünk a magunk részéről mi is forrás mások számára – fogalmazott a plébános.

Tizenhárom szeretetszolgálat-csoport képviselői vettek részt az egyházmegyei találkozón; a szentmisét követően beszámoltak tevékenységükről: betegeket látogatnak, rászoruló családokat és azok gyermekeit segítik csomagokkal, tanszerekkel, anyagiakkal, hajléktalanszállókon levők számára visznek készételt és gyümölcsöt, idősotthonokat látogatnak, időseknél takarítanak. Előfordult olyan is, hogy valakinek a temetési költségeiben segítettek, szemüveget vettek egy nehéz anyagi körülmények között élő hölgynek vagy támogattak egy egyetemistát. Rendszeresen végeznek „lelki adoptálást” is, vagyis kilenc hónapon keresztül imádkoznak egy veszélyeztetett magzat életéért, világra jöttéért. Elmondták, mindannyian sok rászorulót ismernek, akik kétségbeesett harcot vívnak a mások számára egyszerű gondok megoldásáért is.

Segítségre van szükség, sokkal többre, mint amit most nyújtani tudnak. És sokkal több segítő kellene. A szeretetszolgálatot végző csoportok tevékenysége ezért különösen fontos, hiszen amellett, hogy segítenek azokon az embereken, akiktől sokan elfordulnak, az Egyház segítő arcát jelenítik meg a világban. Tagjaik azt a tevékenységet végzik szeretetből, minden ellenszolgáltatás és jutalom nélkül, amire minden keresztény ember meghívást kapott Jézus Krisztustól.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye/Romkat.ro

Magyar Kurír