Rangos elismerést vehetett át Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári püspök

Tamás József Madéfalván, 1944. november 12-én kezdődött életútja bizonyítja, hogy aki bátran kitart elhatározása mellett, aki kitart ígérete mellett, az a megkezdett hivatást minden akadály és nehézség ellenére Istennek tetszően teljesíti. Az állhatatosság nem látványos, hasonlít a gyökerekhez, amelyek nem látszanak, de amelyek nélkül nincs élet – vallotta róla egyik paptársa.

Buzgó vallásos családban született, ahol a naponta végzett közös imádság, a vasárnapi szentmise sosem maradt el. „Kisgyermekként sokszor játszottam paposdit. Hivatásom úgy bontakozott ki, mint ahogy a magból kicsírázik és kifejlődik a növény. Istennek különleges kegyelmét abban is látom, hogy korai elhatározásomban sosem inogtam meg, hivatásom töretlen maradt, pedig a kísértés nem hiányzott az én életemben sem, sőt voltak akadályozó körülmények is” – emlékezett hivatása kibontakozásának körülményire Tamás József.

A jó Isten papi hivatást adott neki, és ő ezt hűen követte a kis- és nagyszemináriumban Gyulafehérváron, majd a papi életben. Isten szolgája Márton Áron püspök hitvalló szentelte pappá 1968. április 21-én, fehérvasárnap. Akiket a püspök úr szentelt, azokat az ő életpéldája lelkesített. Tamás József is ebbe az irányba haladt: volt káplán, plébános a szórványban, majd 18 évig a gyulafehérvári papneveldében a kispapok vezetője, nevelője, spirituálisa és bizalmasa. Személyes példája, hiteles papi szolgálata és figyelmes lelkivezetése meghatározta, illetve jelentősen hozzájárult több papi nemzedék képzéséhez és formálásához.

Szent II. János Pál pápa 1996. december 18-án nevezte ki Valabria címzetes püspökévé és a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspökévé. Saját elmondása szerint kinevezése két évig húzódott, mivel vonakodott a feladattól, nem tartotta magát alkalmasnak, de végül engedelmességből elfogadta. Mekkora szerénységre és alázatra vall ez a törtető világban! Sőt évekkel később, amikor a Szentszék a megüresedett nagyváradi püspöki széket is felkínálta neki, határozottan visszautasította, a bukaresti nuncius igen nagy meglepetésére.

Püspökké Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte – magától értetődően Csíksomlyón, hisz a Madéfalván született, Csíkszentsimonban felnőtt csíki gyermek a Csíksomlyói Szűzanya oltalma alatt áll. Püspökké szentelése után Csíkszereda lett a székhelye, mivel a főegyházmegye híveinek kétharmada a Székelyföldön él.

A Segédpüspöki Hivatal földszinti terme a Szent József-kápolnának ad otthont, ahol napi rendszerességgel bemutatta a legszentebb áldozatot, jelen volt az éjszakai virrasztásokon, a főplébánián pedig vasár- és ünnepnapokon egy vagy két szentmisét celebrált. A hívek örömmel fogadták, ragaszkodó tisztelettel vették körül, ez pedig lelkesítette őt is mint embert. Szívesen látogatta a bebörtönzötteket is, a csíkszeredai börtönben évente két alkalommal celebrált szentmisét.

Püspöki méltósága nem szakította el testvéreitől, könnyen szót értett és ért mindenkivel, különösen az egyszerű emberekkel. Szavai, gondolatai egyszerűek, tiszták, mindenki számára érthetőek. Mindig elérhető, sokan keresik tanácsért, segítségért. Ferenc pápa 2019. december 24-én fogadta el lemondását.

A nyugdíjba való vonulás nem jelentette számára a munkától való elszakadást. Most sem futamodik meg a munkától. A „non recuso laborem” Márton Áron püspöknek is főpásztori jelmondata volt. Az ő kései tanítványa, Tamás József az eredetileg Tours-i Szent Márton által megfogalmazott programot gyakorlatilag ugyancsak magáévá tette, s azt nem akárhogyan, hanem alázattal, hűséggel teljesítette és teljesíti. Tamás Józsefet 25 évvel ezelőtt, 1996. december 18-án nevezték ki Valabria címzetes püspökévé és a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspökévé.

Számára a mennyei Atya akarata volt a fontos. Rábízta magát a Gondviselésre. Tudta, hogy Isten, aki őt erre a tisztségre kiválasztotta, ad kegyelmet és segítséget annak tisztességes hordozására.