Rendalapítójukra emlékeztek a nagykárolyi piarista nővérek

Külhoni – 2018. március 21., szerda | 14:30

Alapítójukra, Boldog Celestina Donatira emlékeztek március 18-án a nagykárolyi piarista nővérek. Az ünnepi szentmise keretében a szerzetesközösség tagjai Schönberger Jenő szatmárnémeti megyéspüspök előtt újították meg fogadalmukat.

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Celestina anya lelkisége és szerzetesi hivatásuk állt a piarista nővérek nagyböjti előkészületének középpontjában. Az elmúlt esztendőben imádságos elmélyülése során a világon valamennyi piarista nővér szerzetesi meghívására figyelt; számot vetettek azzal, hogy mindennek áldásaival hogyan éltek, rácsodálkoztak Isten kegyelmének erejére, és hálát adtak Isten jóságáért és gondviselő szeretetéért. Tematikus évük a hivatások éve volt: a piarista nővérek valamennyi közössége új hivatásokért is imádkozott.

Tematikus évüket nagyböjt ötödik vasárnapján szentmisével zárták, melyet Schönberger Jenő szatmárnémeti megyéspüspök mutatott be az egyházmegye megjelent papjaival.

A szentbeszédet megelőzően Tóth Borbála piarista nővér letette három évre szóló fogadalmát, a prédikációt követően pedig minden nővér megújította szerzetesi fogadalmát.

A homíliát Böszörményi Géza piarista mondta, aki mindenkit közös keresztény hivatása vállalására bátorított: „Isten végtelenül szeret minket. Nemcsak úgy, hogy elhalmoz áldásaival, hanem van egy terve az életünkről. Isten nemcsak akart minket és megteremtett bennünket, hanem tervezett nekünk egy életutat. Mindenkinek, akik itt vagyunk, és minden embernek. Nagyon sokféle életutat járhatunk be. Sokan papként élik meg a hivatásukat, mások szerzetesként. Nagyon sok színű tehát ez a kép. Istennek az útja, amire meghív minket, a mi hivatásunk: ez a legjobb, amit választhatunk, a legszebb, ami velünk történhet. Ezt jó hangsúlyozni, mert talán többször is halljuk Isten hívását, de félünk követni azt. Akár családosként, akár papként, szerzetesként követjük az Isten hívását, nehézségekkel jár. Ugyanakkor az ettől való félelmünk nem megalapozott, mert nehézségek és örömök minden életúton vannak. Isten útján lehetünk a legboldogabbak, azon az úton, amit Ő kiválasztott a számunkra.”

A szerzetes jel, a lényegre mutató jel – mondta Böszörményi Géza. „A lényeget mutatja másoknak. Ebben a létben a lényeg pedig Isten. Erről szólnak a szerzetesi fogadalmak: lemondani mindenről, ami kevésbé fontos. A szerzetesek ezáltal csak a lényegre akarnak figyelni. Istennek, a közösségben való életre és mások szolgálatára szentelik az életüket. A szerzetesek arra törekszenek, hogy már itt a földön megéljenek valamit abból, aminek ígéretében bízva várjuk a mennyország eljövetelét: s ez az Istennel való élet teljes boldogsága.”

Böszörményi Géza Celestina anya életét is felidézte, aki határtalan bizalommal hagyatkozott Istenre, mert szabadon gondolkodni és bátran élni. Az alapító anya szentségében a következő vonásokat emelte ki: a kedvességet, a humorérzéket, a talpraesettséget és a képességet a figyelmes kapcsolattartásra – hogy otthont tudott teremteni a rábízottaknak.

Szentbeszéde zárásában a piarista nővérek fogadalomújításáról, annak ugyancsak jel szerepéről beszélt. „A mai napon a nővérek mindannyian megújítják a fogadalmukat. Imádkozzunk értük, hogy hűségesek legyenek hivatásukban, amely Istennek a jele. Közvetítsék Istennek a mindenkihez szóló hívását!”

Forrás és fotó: Szatmárnémeti Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria