Sajgó Szabolcs SJ papoknak és állandó diakónusoknak tartott lelkigyakorlat Szinyákon

Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes ezekkel a szavakkal összegezte Kárpátalján töltött napjait: „A munkácsi járásban, Szinyákon, Kékesfüred gyönyörű völgyében nyíltunk meg a Lélek erősítő, átalakító kegyelmeire. Köszönet mindazoknak, akik imádságukkal támogatták a fontos eseményt.”

Valóban, a gyönyörű természeti környezet, az egyéni átgondolásra, elmélkedésre szánt idő, a rövid, egyszerű napindító gondolatok, az esti beszélgetések, mind az Istennel való belső munkát szolgálták.

A papi szolgálatban, mely meghívás Isten részéről, és „igen” az ember részéről, szükség van a megállásokra, a kezdeti kegyelemre való visszaemlékezésre. Ezt szolgálta az a gyakorlat, amikor az atyák megosztották egymással papi jelmondatukat, és lehetőségük volt újra elmélyíteni annak jelentését jelen életük tükrében.

A napi evangéliumi szakaszok szintén az egyéni elmélkedést szolgálták, a lelkivezető által feltett kérdések pedig az egyéni reflexiót. Ahogy megvolt a helye a csendnek, úgy helye volt a szónak is. A kiscsoportos megosztások az Istennel megélt belső munka gyümölcsének megosztását szolgálták.

A résztvevők számára sokat jelentettek az esti beszélgetések, amikor Sajgó Szabolcs megosztotta a világ más tájain átélt élményeit, valamint beszélt a Jezsuita Menekültszolgálat tevékenységéről is.

Lucsok Miklós OP püspök is – amennyire elfoglaltságai megengedték – részt tudott venni a program egy-egy részén, az egyik napon paptestvéreivel és a lelkigyakorlatot vezető Sajgó Szabolccsal együtt mutatta be a szentmisét.

Bár nehéz a plébániai szolgálatból három napot kiszakítani, a részt vevő atyák és diakónusok nem bánták meg, hogy hallgattak a hívó szóra. Hálatelt lélekkel, megújult szívvel tértek haza, hogy a kapott kegyelmeket kamatoztassák egyéni és közösségi éltükben.

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Mankovics Sándor atya

Magyar Kurír