Szent Benedek egy szót üzen a háborúban eltorzult Európának: Béke!

Július 11-én emlékeztünk meg Szent Benedekről, Európa fővédőszentjéről. Fabrizio Messina Cicchetti OSB bencés szerzetes a Vatican News olasz nyelvű műsorának adott interjút a nyugati szerzetesség atyjának főünnepe alkalmából. Cicchetti atya a Rómától mintegy 70 kilométerre keletre fekvő Subiaco településen lévő Szent Skolasztika Nemzeti Emlékhely állami könyvtárának igazgatója.

„Isten embere, aki oly sok csodával tündökölt ezen a földön, nem kevésbé ragyogott azért az ékesszólásért, amellyel ki tudta fejteni tanát.” Nagy Szent Gergely ezekkel a szavakkal mutatta be az 5. és 6. században élt Nursiai Szent Benedeket, akit Szent VI. Pál pápa 1964-ben Európa védőszentjének nyilvánított. A nyugati szerzetesség megalapítója alapvető befolyást gyakorolt az európai kultúrára. Regulája a keleti spiritualitás és a nyugati szorgalmas tevékenység szintézise, amelyben az „ora et labora” – „imádkozzál és dolgozzál” – irányelvek csatlakoznak a megtestesült evangéliumhoz. Európának, amelyet a 20. században két világháború sebzett meg, és amelyet most az ukrajnai konfliktus sújt, munkára és imára van szüksége – hangsúlyozta Fabrizio Messina Cicchetti bencés szerzetes, hozzátéve, hogy Szent Benedek ma konkrétan egy szót mondana nekünk: Béke!

– Hogyan lehetséges a jelenlegi Európában, amelyet az Ukrajnában zajló háború dúlt fel, Szent Benedek nyomdokain a béke útjain járni? – hangzott az interjú első kérdése.

– Szent Benedek, amikor megkezdi útját egy nagyon személyes istenkeresés formájában, felment Subiaco négyszáz méter magasan fekvő dombjára, keresve az Urat. Ez volt az első tapasztalata remeteként. Mint ahogy Nagy Szent Gergely emlékeztet rá, Benedek teljesen egymaga élt Isten tekintete alatt. Istenkeresése tehát a béke keresése volt saját maga számára. Azonban hamarosan arra kapott meghívást, hogy a béke keresését felkínálja tanítványainak. Ez egyfajta életstílus, amelyet Benedek indított el – vagy még inkább folytatott – az evangélium nyomában. Benedek a hegyen találkozott Krisztussal, úgy, mint amikor a tanítványok látták színeváltozását. És abban a fényben hallotta az Atya hangját, aki ezt mondja: „Ez az én Fiam.” „A béke valódi keresése Európa, Ukrajna, Oroszország és ebben a »haszontalan öldöklésben« részt vevő minden ország számára pontosan azt jelenti, hogy újból meg kell találni Krisztusban a világosság forrását” – véli az olasz szerzetes. – Mint ahogy Szent Benedek tette. Olyan béke ez, ami nem pusztán benső, személyes béke, hanem olyan, amelyet valóban át lehet adni másoknak is, mert Krisztus békéje. Ő maga mondta: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.”

– Ahhoz, hogy megtalálja a béke útjait, Európának szüksége van arra, hogy ismét felfedezze saját önazonosságát, gyökereit. Arra is szüksége van, hogy újjáépítse a bencés mű két tartóoszlopát, az imát és a munkát. Ezek a mérföldkövek segíthetnek Európának, hogy kijusson a jelenlegi sötét helyzetéből?

– Azt hiszem, igen. Bár Szent Benedek tapasztalata óta évszázadok teltek el, ma is időszerű: ott, ahol az önazonosság mélyen gyökerezik az evangéliumban, ami elismeri, hogy Krisztus nyomában kell járni és az Ő példáját kell követni, ez csak békét eredményezhet. Nem kelthet életre mást, mint annak a tudatát, hogy tanítványok vagyunk, a tanítvány pedig szükségszerűen imából, vagyis az Úrral való találkozásból él. Ima és munka képezik Szent Benedek Regulájának sarokköveit, de ezek egyben sarokkövei egy társadalomnak, egy országnak is, amely vissza akarja szerezni szabadságát, önazonosságát, az evangélium tekintete alatt élve a béke és a nyugalom egy új korszakát.

– A Szent Benedek karizmája nyomán született számos monostor Európa fővédőszentjének egyik öröksége. Ezek az imádságos helyek, amelyek megtalálhatók szerte a világban, ma fáklyák, amelyekben visszatükröződnek a kiengesztelődés leghitelesebb reményei – utalt rá a beszélgetésben a Vatican News olasz munkatársa.

Fabrizio atya emlékeztetett rá, hogy az évszázadok során a bencés monachizmus elsőként az európai földrészen terjedt el, majd az egész világon. Ma a rend – monostorai révén – jelen van mind az öt kontinensen. A monostorok minden bizonnyal biztosítékai olyan férfiak és nők jelenlétének, akik elkötelezték magukat a szeretetközösség megteremtésére. Az imádság és a munka helyei, de mindenekelőtt a szeretetközösség helyei. Benedek előírja a Regulában a befogadást: a monostorok valóban nyitottak a befogadásra. Mindnyájunknak lehetőségünk van rá, hogy a monostorokban másokkal osztozva részesüljünk az ima, a munka, az istenkeresés tapasztalatában.

A beszélgetést záró utolsó kérdés napjaink Európája számára a legsürgetőbb problémát érintette: 

– Mi lenne ma, ezekben az olyan nehéz napokban Szent Benedek üzenete? Mit mondana ma nekünk?

– Azt hiszem, hogy Szent Benedek – akit VI. Pál pápa „pacis nuntius” (a béke hírnöke) névvel illetett, amikor Európa védőszentjének nyilvánította –, ezzel a szóval fordulna hozzánk: „Béke!” Nem egy nyilvánvaló, biztosra vehető szó, nem egy elvont fogalom, hanem egy igazság, amit követni és megélni kell. A béke, amit Benedek hoz el nekünk, Krisztus békéje. Az a béke, amiért Krisztus az életét adta. Ha nem nyitjuk ki a kapukat Krisztusnak, béke nélkül maradunk – mondta Fabrizio Messina Cicchetti bencés szerzetes, a subiacói Szent Skolasztika Nemzeti Emlékhely állami könyvtárának igazgatója.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír