Szent Imre-búcsút tartottak a felújított gyulafehérvári kápolnában

A szentbeszédet Jakkel Tamás diakónus mondta. Emlékeztetett, hogy Szent Imre az első magyar szent család szent fia. A család az a hely, ahol meghatározó ereje van a szülői példának, s ez Imre herceg életében érzékelhető volt, hiszen szülei az életszentség útján jártak. A szónok meggyőződése szerint sok kispap hivatásában szerepet játszott a vallásos család, a vallásos környezet.

Amiként Szent István király nap mint nap imáiba foglalta fia nevét és Krisztus és a Szűzanya pártfogásába ajánlotta őt, úgy mindannyiunknak kötelessége lesz a lelki gyermekeinkért imádkozni – tette hozzá a diakónus.

Majd idézte Babits Mihály Himnusz Szent Imre hercegről című versét, valamint Szent Imre legendáját, mely szerint ez volt a herceg válasza Isten hívására: „Istenem, Te ki vagy mind az egész világnak gondviselője és az emberi erőtlenségnek segítője, ki elragadod a fejedelmek lelkét, aki rettenetes vagy a földnek királyai előtt, végezd el kedvedet bennem.” – Mintha csak a Szűzanyát hallanánk: Legyen nekem a te akaratod szerint! Úgy tűnik ez a szentté válás „receptje”. Így válhatunk mi is szentekké: ha Isten akaratát fürkésszük, nem a sajátunkat – hangsúlyozta Jakkel Tamás.

„Az élet, a munka, a boldogság szükségszerű velejárói az áldozatok, amiket fel kell vállalnunk. Ezek adják az igazi értékét mindennek. Ha még nem tetted fel személyes imádban a kérdést, itt az ideje, hogy Szent Imréhez hasonlóan feltedd: Istenem! Mondd meg nekem mi volna számodra a legkedvesebb? Vizsgálja meg ki-ki magában mi az, aminek felajánlása könnyíthet a szentté válásban. Makacsság, önzőség… Mind-mind olyanok mint a köldökzsinór. Ha nem vágják el, biztos halálhoz vezet. Bennünk is hasonló hatást fejtenek ki, lelki halálba sodornak. Vasárnap hallottuk Zakeus történetét. Ő felismerte magában, hogy ez a köldökzsinór a pénz. Vette hát a bátorságot és szakított vele. Ki-ki tudja, hogy a maga számára mi a megfelelő áldozat, ettől próbáljon elszakadni” – szólított fel a diakónus.

Mi a teljes életpálya titka, módja, mikéntje? – tette fel a kérdést a szónok. Az evangéliumból kapunk választ: „Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák” (Lk 12,36–38). Éberen várjátok. Kezetekben pedig égő gyertya legyen. Az éberség tehát az állandó Istenre hangolódás. Az égő gyertya pedig nem más, mint a tettekkel megpecsételt hitünk – zárta prédikációját Jakkel Tamás diakónus.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Seminarium Incarnatæ Sapientiæ/Facebook

Magyar Kurír