Szent Mihály főangyal ünnepe Gyulafehérváron

A járványhelyzet miatt korábbi körlevelében Kovács Gergely érsek otthon maradásra kérte a papokat és híveket egyaránt, ezért a búcsúi szentmisén csupán a helyi hívek, a központi papság és a főesperesi kerületek képviselői vettek részt; jelen voltak a nyugalmazott főpásztorok, Jakubinyi György érsek és Tamás József püspök is. A szentmise főcelebránsa Kerekes László segédpüspök volt.

Szentbeszédében a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke a négyes ünnep kapcsolódási pontjairól elmélkedett. Szent Mihály alakjából kiindulva, utalva nevének jelentésére (Ki olyan, mint az Isten?) arra hívta az ünneplőket, hogy gondolkodjanak arról, milyen a Jóisten. Mint fogalmazott, „a mindennapokban mindannyian arra törekszünk, hogy megismerjük őt, és valóban úgy éljünk, hogy mások rajtunk keresztül tapasztalják meg a jóságos, irgalmas és szerető Istent”.

Utalva az olajszentelésre, emlékeztetett arra, hogy „Egyházunk szentségi élete és a szentelmények mind-mind erre próbálnak minket előkészíteni, hogy meg tudjuk élni, el tudjuk beszélni, meg tudjuk mutatni másoknak is, hogy milyen a Jóisten”.

Az új szemináriumi év elindulásához kapcsolódva úgy fogalmazott, a kispapok is arra készülnek, hogy ők is hirdetni tudják ezt, hogy az ő életük is tanúságtétel legyen Isten jóságáról, irgalmáról és szeretetéről.

Isten szolgája Márton Áron püspök égi születésnapjára emlékezve pedig rámutatott: „Ez is szorosan kapcsolódik a mai ünnephez, mert ahogy Szent Mihály főangyal pallossal, pajzzsal a kezében legyőzte a gonoszt, úgy ma is szükségünk van Márton Áronokra, Mindszenty Józsefekre, szükségünk van egyenes és gerinces hívőkre, lelkipásztorokra, akik újra és újra néven tudják nevezni magát a rosszat, magát a gonoszságot; akik nem elsimítani vagy elpolitizálni akarják, hanem néven nevezik.”

Kerekes László segédpüspök hangsúlyozta: bár ma nem úgy kell küzdeni, ahogy egykor Márton Áron püspök tette, de korunknak is megvannak a maga kihívásai, kísértései, amelyek minket is próbálnak legyőzni. Arra buzdított, hogy Áron püspökhöz hasonlóan mi is tudjuk néven nevezni a rosszat, ne próbáljuk elsimítani, hanem szálljunk szembe vele, győzzük le azt.

A szentmise keretében megáldották az olajakat és megszentelték a krizmát, amit szokásosan nagycsütörtök délelőtt végeznek az egyházmegye papságának jelenlétében, de idén a járványhelyzet miatt több egyházmegyében későbbi időpontra halasztották a szertartást – a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a székesegyház és a főegyházmegye védőszentjének, Szent Mihály arkangyalnak az ünnepére.

A szertartásrend szerint az olajszentelés két részben történik. A püspök elsőként – a Miatyánk elimádkozása előtt – a betegek olaját áldotta meg, a könyörgésben arra kérve Istent, hogy a szent kenet révén az olaj „vessen véget minden fájdalomnak, orvosoljon minden betegséget és minden gyengeséget”. Áldozás után következett a keresztelendők olajának megáldása és a krizma megszentelése. A krizma a Szentlélek jelenlétének, működésének szimbóluma, amelyet kereszteléskor, bérmáláskor, pap- és püspökszenteléskor, valamint templomszenteléskor használnak.

A szentmise keretében megáldott olajakat a főegyházmegye plébániái számára szétosztják, így minden plébánián az elkövetkező év folyamán azokat használják a szentségek kiszolgáltatásakor.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Templom.ro

Magyar Kurír