Találkozót tartottak Érmihályfalván az eucharisztikus kongresszusra készülve

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A hívek már délután 4 órától imádkozva készültek a szentmisére. 5 órakor a különböző érmelléki településekről érkező zarándokok tanúságot tettek hitükről, az eucharisztikus Krisztussal való kapcsolatukról, tapasztalataikról.

A jelenlévőket Bogdán István helyi plébános köszöntötte. Ozsváth József székelyhídi plébános moderálta a tanúságtételeket. Felhívta a hívek figyelmét arra, mindannyian Jézus rokonai vagyunk; ha sikerül Krisztushoz kapcsolódnunk, akkor egymáshoz is sikerülni fog.

Vincze Katalin érmihályfalvi hívő tett először tanúságot. Elmondta: egy ideig „langyos” vallásos életet élt, de számos megpróbáltatással kellett szembenéznie, ekkor kezdett újra Isten felé fordulni a szentségek vétele által. Hittel, elfogadással sikerült a gondokat legyűrnie. A szenvedés által a test és a lélek is tisztulhat, az a lelki fejlődésünk elősegítője lehet. A szentmise lelki táplálékunk, a templom pedig a megnyugvás helye – hangsúlyozta.

Hajas Attila Monospetriből azt a kérdést tette fel: Mi a különbség a „találni” és a „kapni” között? Az elsőáldozásra való felkészítő órák alkalmával a feladat Jézus megtalálása. Jézus szeretetét és Isten kegyelmét kell keresnünk.

A Székelyhídról érkező Mucza Irénke kiemelte, mennyire fontos számára a Szentlélek ajándékainak kérése. Szeretettel és türelemmel élte hétköznapjait. Isten szeretetében minden a javunkra válik, mindennapi életünket Jézus jelenlétébe kell helyeznünk – biztatott a tanúságtevő.

Székely Szabolcs a Krisztussal való találkozásról beszélt; az áldozás alkalmával tudunk teljessé válni. Figyelnünk kell arra, hogy minél többször és minél tisztább lélekkel tudjunk kapcsolatba kerülni Krisztussal.

Az ünnepi szentmisét Böcskei László megyéspüspök mutatta be a jelen lévő papok koncelebrálásával. A szentmise bevezetőjében a főpásztor kiemelte, mennyire fontosak ezek a tanúságtételek: Jézussal való kapcsolatunk szent titkáról beszélve megerősödhetünk hitünkben, tudatosíthatjuk, hogy Ő dolgozik életünkben. Keresnünk kell Istent, Ő nemcsak életünk szemlélője.

A mise szónoka Vakon Zsolt püspöki titkár volt. Homíliájában a szomjúságról elmélkedett. Ha ürességet érzünk életünkben, azt jelenti, lelkünk szomjazik az Istennel való kapcsolatra. Nemcsak a testnek, a léleknek is szüksége van táplálékra, mint ahogy legszentebb imánkba is bele van foglalva: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Ez a kenyér nemcsak testi, de lelki táplálék is kell hogy legyen.

Jézus tanítását annyira kell komolyan vennünk, mint ahogy mindennapi feladatainkat: többek között apák, anyák, testvérek, polgármesterek, munkások vagyunk... Mi az, amit naponta át tudunk mi adni embertársainknak? Élő tabernákulummá kell válnunk – hangsúlyozta Vakon Zsolt.

Az evangéliumi szakaszban a mustármagról olvashattunk, amely még ha kicsi is, Isten ereje által képes nagy bokorrá növekedni. Bennünk is megtalálható ez a kicsi mag, ezt nevezhetnénk Isten tervének is. Az élet feladatok elé állít minket, amelyeket teljesítenünk kell. Így a kicsi mustármag nagy bokorrá nőhet.

A szentmise végén szentségimádásban fejezték ki a hívek az Oltáriszentségben jelen levő Jézushoz való szoros kapcsolódásukat.

Forrás: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Lázár Tamás

Magyar Kurír