Tanulmány készült Romániában a hátrányos helyzetű gyerekek online oktatási nehézségeiről

Ez év júliusában és augusztusában 8 megye 16 karitász-gyermekközpontjából összesen 411 gyermek válaszolt egy 19 kérdésből álló online kérdőívre. A megkérdezett gyermekek többsége 7 és 14 év közötti, városon és vidéken élők egyaránt vannak közöttük. A tanulmányban részt vevő iskolások 48 százaléka roma, 35 százaléka román, 17 százaléka magyar nemzetiségű. A legtöbb gyermek családja fokozottan ki van téve a szegénység veszélyének és súlyos nehézségekkel küzd. Az esetek nagy részében a Covid-19 válság idején a családok anyagi helyzete tovább romlott.

Annak érdekében, hogy a járvány által generált válság időszakában bekövetkezett esetleges változások beazonosíthatók legyenek, a tanulmány készítői megvizsgálták minden egyes gyermek esetében a sürgősségi intézkedések (az iskolák bezárása, kijárási korlátozások) érvénybe lépését megelőző iskolai sikerességet. Ennek alapján megállapították, hogy családjuk nehéz anyagi helyzete ellenére a megkérdezett gyermekek 83 százaléka rendszeresen járt iskolába a járványhelyzet beállta előtt, 42 százalékuk jó tanuló volt, 53 százalékuk pedig kielégítően teljesített a tanulás terén.

A tanulmányban részt vevő gyermekek többsége számára az úgynevezett online oktatás (videoleckék, online oktatási platformok, stb.) egyszerűen nem létezett, és még ha iskoláik éltek is ezzel a lehetőséggel, ők nem kapcsolódtak be. A gyermekek mindössze 13 százaléka nyilatkozta, hogy részt vett az online videoleckéken, 14 százaléka, hogy látogatta az online oktatási platformokat, míg 32 százaléka állította, hogy foglalkozott a Messengeren vagy e-mailen átküldött leckékkel. A diákok 32 százaléka használt nyomtatott munkalapokat és 19 százaléka tartotta a kapcsolatot telefonon a tanítóval vagy tanáraival.

A gyermekeknek csak 15 százaléka kapcsolódott be rendszeresen az iskolai tevékenységekbe, 26 százalékuk pedig alkalmanként csatlakozott. Az online megtartott leckéken a diákoknak csupán 7 százaléka vett részt. 15 százalékuk állítja, hogy megoldotta az online kapott házi feladatokat, míg 29 százalék kizárólag a nyomtatott formában kézhez kapott anyagokkal dolgozott.

A tanulmány górcső alá vett néhány okot is, amely a hátrányos helyzetű gyermekeknek az oktatásban való alacsony részvételéhez vezetett. A két fő ok: a technikai eszközökhöz való alacsony/korlátozott hozzáférés, valamint a digitális tanulási készségek hiánya.

A megkérdezett tanulók nagy része számára nem adottak az online oktatásban való részvételhez szükséges technikai feltételek. A tanáraikkal való kapcsolattartáshoz az iskolások leginkább szüleik mobiltelefonját használják – állította a gyermekek 49 százaléka. A 12 év fölöttiek közül 49 százalék használ saját mobiltelefont. A diákok csak 4 százalékának áll rendelkezésére számítógép vagy laptop, további 4 százalékának pedig táblagép.

Sok esetben okoz nehézséget, hogy ha van is számítógép vagy mobiltelefon a háztartásban, ugyanazt az eszközt több családtag is használja. A gyermekek 16 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyedül használ egy eszközt. Minden más gyermeknek osztoznia kell az eszközön másokkal, vagy egyáltalán nem is férnek hozzá.

A digitális tanulási készségek hiánya egy másik jelentős akadálya az online oktatás különböző formáin való részvételnek, amelyet tovább nehezít a szülők és más felnőttek által nyújtott otthoni támogatás hiánya. Főként a kisebb gyermekek esetében az online iskola nem működik felnőtt közvetlen segítsége nélkül.

A tanulmány keretében kapott válaszokból kiderül, hogy a gyerekeknek csupán 24 százaléka részesült szülői támogatásban, 7 százalékának egy másik felnőtt családtag segített, míg 12 százalékának a testvére. Összesítve, a tanulók 43 százaléka kapott segítséget otthon, ami felhívja a figyelmet a család támogató szerepének a jelentőségére az online oktatásban. Annak, hogy a szülők többségének nem sikerült betöltenie a segédtanár szerepét, több oka is van: nem volt rá idejük, nem rendelkeznek a megfelelő készségekkel (sokuk iskolázottsági szintje alacsony, és jellemző a digitális készségek hiánya), de vannak közöttük olyanok is, akik nem érdekeltek gyermekük támogatásában (mivel nem értékelik az oktatást).

A tanulók 31 százaléka tett említést a karitászos nappali központok szakembereitől kapott segítségről, ez is jelzi a civil szervezetek aktív szerepét az új oktatási módszerek gyakorlatba ültetésében.

A tanulmány kitért az elszigeteltség (a közvetlen interakciók hiányának) érzelmi kihatására is. A megkérdezett gyerekek 42 százaléka beszélt arról, hogy a pandémia időszakában leginkább a barátokkal való találkozás hiányzott számukra, főként a 9 és 11 év közötti diákokra volt ez jellemző. A tanulmányban részt vevő gyermekek 40 százaléka számolt be arról, hogy úgy érezte, egyáltalán nem kap segítséget.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír