Temesvár és a piaristák – Interjú Ruppert József atyával

Külhoni – 2020. július 17., péntek | 19:15

Ruppert József piarista szerzetestanár, a kegyes tanító rend romániai megbízottja július 10-én találkozott Pál József Csaba temesvári megyéspüspökkel Temesváron. A Temesvári Római Katolikus Egyházmegye sajtóirodája ebből az alkalomból készített interjút Ruppert Józseffel.

Tanár úr mikor járt először Temesváron?

– 1973-ban. Mint fiatal tanár a nyári vakációban kismotorral végigjártam Romániában azokat a helyeket, ahol piaristák éltek és dolgoztak. Így jutottam el Temesvárra. Megcsodáltam a várost, ugyanakkor mélyen elszomorított egykori csodás iskolaépületünk és a város akkori állapota. Azután négy rendtársammal 1974-ben átmerészkedtünk Romániába megkeresni és segíteni a még ott élő piaristákat. Ez alkalommal találkoztam először Való Feri bácsival Aradon, ott volt segédlelkész. Megindított a bölcsessége, a kulturáltsága és a hivatásszeretete. Később aztán évenként meglátogattam őt Temesváron, és próbáltam segíteni nehéz helyzetén. Egy alkalommal a piarista rend legfőbb elöljáróját, a katalán Josep Balcellst is elvittem hozzá. Mindkettőjüket mélyen meghatotta a látogatás. Búcsúzáskor Balcells atya, értékelve Feri bácsi hősies helytállását, biztatásul félig olaszul, félig latinul ezt mondta neki: „Francesco, usque ad mortem!“ Számára óriási erőt adtak ezek a szavak, és később is sokszor mondogatta: „A főatya azt mondta nekem, hogy ki kell tartanom halálig!“

Mit jelent Ruppert atya számára a város történelme, múltja?

– Bár Temesvár múltját és történelmét áttanulmányoztam, de mélyebben csak Szekernyés János kiváló helytörténész előadásain, és a vele folytatott beszélgetéseken döbbentem rá a város történelemben elfoglalt helyére, a benne végbement változások és események mozgatórugóira. Meghatott, hogy a helytörténész mennyire szereti és ismeri ezt a várost. Hálával őrzöm szívemben ma is egy előadása végén elhangzott mondását: „Amikor tudományosan felmértük a Bánság kulturális értékeit, azt tapasztalatuk, hogy akik e vidék kultúrájáért sokat dolgoztak és tettek, azok szinte mind piarista tanárok vagy piarista diákok voltak.“ Szekernyés János nagyszerű könyvet írt 2009-ben a temesvári piarista gimnázium történetéről, és ő mutatta be Both Ferenc piarista 2015-ben kiadott könyvét, amelynek címe: Ötven év a temesvári piarista gimnázium történetéből. Aki a századforduló temesvári történelmét meg akarja ismerni, annak el kell olvasnia ezt a könyvet.

A magyarországi piarista rend működését két nagy csapás sújtotta: 1920-ban a trianoni békediktátum, 1948-ban pedig az egyházi iskolák államosítása és a szerzetesrendek működésének betiltása…

– Trianon után pár évvel, 1925-ben a római rendi központ utasítására megalakult a romániai piarista rendtartomány négy iskolával és négy rendházzal (Máramarossziget, Nagykároly, Kolozsvár, Temesvár), és folyt tovább a nevelő-oktató munka, igaz sok gonddal, sok akadályoztatással. 1948-ban azonban betiltották a szerzetesek működését, az épületeket, iskoláikat államosították. Ez volt az igazi nagy csapás: a piarista tanárok, akik már esetleg évtizedek óta tanítottak, neveltek, ez volt a hivatásuk, életük célja, értelme, egyik napról a másikra ezt abba kellett hagyniuk. Állami iskolában nem vállalhattak tanítást, mert akkor el kellett volna fogadniuk, hogy a kötelező ateista szellemben nevelnek. A piaristák szétszóródtak: egyeseknek sikerült a lelkipásztori munkában elhelyezkedni vagy családjukhoz visszavonulni. A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején már csak páran éltek.

Az interjú itt olvasható teljes terjedelmében.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria