Templombúcsút ünnepeltek Temesváron

A Jézus Szentséges Szíve tiszteletére felszentelt templomban a századik évfordulós rendezvénysorozat keretében – péntektől vasárnapig – szentségimádáson, több szentmisén és hangversenyen vehettek részt a hívek.

Ma ünnep van. Azt ünnepeljük, hogy ennek a közösségnek a templomában száz éve mutatnak be szentmisét, és Jézus száz éve van jelen ennek a közösségnek a középpontjában. Ki a Jézus szíve szerinti ember? Az, aki akkor is követi Jézust, amikor nehéz. Egy ilyen templomot felépíteni nem volt könnyű, de vállalták Jézusért és Jézussal. Ez a templom, amely a szalvatoriánus atyák közreműködésével fontos lelki központtá vált, maradjon továbbra is a közösség és a tanítás fontos központja, valamint a szegények menedéke, mivel az atyák itt sok szociális munkát végeznek a rászorulók megsegítéséért. Legyen Jézus szívének áldása mindazokon, akik ide betérnek, és azokon, akik gondját viselik ennek a templomnak – fogalmazott prédikációjában Pál József Csaba a június 29-én bemutatott szentmisén.

Román nyelven Nikola Laus SDS, német nyelven Josef Wonisch SDS tartományfőnök adott hálát Istennek mindazért a kegyelemért, amelyben az eltelt száz esztendőben részesült a közösség. A szertartáson elhangzott J. G. Rheinberger F-dúr miséje, valamint W. A. Mozart Exsultate, Jubilate című műve – a Temesvári Tudományegyetem Zene- és Színművészeti Fakultása oratórium osztályának diákjai előadásában, Marius Manyov vezetésével.

Június 30-án, vasárnap a délelőtti szentmisén a liturgiát celebráló Barazsuly István már azokat a lengyelországi szalvatoriánus önkénteseket is üdvözölte, akik a július 1-jén kezdődő gyermektábor lebonyolításában és a résztvevők felügyeletében segédkeznek.

Magyar nyelvű szentbeszédében Gál Márton SDS kiemelte: Jézus szívéből öröm, szabadság, béke és szeretet árad. A valódi öröm az, ha Jézust minél közelebb érezzük magunkhoz. De szabadon dönthetünk, hogy követjük őt, vagy a bűneinkben maradunk. A lelki terhek közepette ő ad nekünk igazi békét, a szívéből áradó végtelen szeretetét pedig mindennap megtapasztalhatjuk.

Az idei centenárium mottója legyen a Jézussal való barátság, az erzsébetvárosi közösség ennek jegyében formálódjon, ez vezérelje a híveket a jövőben – hangzott el Barazsuly István román nyelvű homíliájában.

A jubileumi templombúcsú minden szónoka kitért arra, hogy

noha fontosak a templom falába beépült kövek, téglák, fontosak a falak, az épületek, a legfontosabb alkotóelem a hívek közössége, akik száz esztendővel ezelőtt megálmodták, megtervezték és kivitelezték ezt a templomot,

majd egy évszázadon át a szalvatoriánus atyák irányítása mellett fenntartották és hitükkel megtartották az egyházközséget – és mai is élő kövekként épülnek be az Egyházba.

Szöveg és fotó: Sipos Enikő/Romkat.ro

Magyar Kurír