Veres András magyar zarándoklatot vezetett a celli Máriához

Külhoni – 2015. szeptember 20., vasárnap | 1:46

Veres András szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke vezetésével tartottak magyar zarándoknapot az ausztriai kegyhelyen, Mariazellben szeptember 19-én. Az eseményre több száz zarándok érkezett Magyarország minden részéről.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A mariazelli magyar zarándoklatot harmadszor rendezték meg Veres András megyéspüspök lelki vezetésével és a Misszió Tours szervezésében. 2013-ban élesztették fel a nagycsoportos zarándoklatot, annak a 650. évfordulóján, hogy 1363-ban I. (Nagy) Lajos jelentősen megnagyobbíttatta a mariazelli kegytemplomot. A magyar király ezzel adott hálát Szűz Máriának azért, hogy győzelemre segítette a török elleni harcban.

A zarándoklat nem sokkal dél után a keresztút megjárásával vette kezdetét a mariazelli hegyoldalban található kálvárián. Ezt követte a közös ünnepi szentmise Közép-Európa egyik legjelentősebb kegytemplomában. A zarándokok együtt vonultak be a mariazelli Szűzanya lábaihoz, a templomban Karl Schauer bencés apát köszöntötte őket.

Pater Karl kiemelte, hogy jövőre Szent Márton jubileumi éve lesz a szomszédos Szombathelyi Egyházmegyében, és rámutatott, hogy a pannóniai szent számára a nyelvek és a határok nem okoztak gondot, ezektől függetlenül teljesítette feladatát, az evangélium hirdetését. Az evangélium nemcsak egy szó volt Szent Márton számára, hanem cselekedet is, amely köpenye megosztásában nyilvánult meg.

Az ünnepi magyar zarándokmisén Molnár Ottó grazi magyar lelkész és több pap koncelebrált.

Napjainkban túl sok ember szenved félelemtől, szorongástól, és néha bennünk, hívő emberekben is feltámad ez az érzés – figyelmeztetett szentbeszédében Veres András. – Sokan droghoz, alkoholhoz nyúlnak, vagy felületes életszemléletbe menekülnek, esetleg a slágerrel együtt úgy tartják: bárhogy lesz, úgy lesz. Nekünk azonban hittel és bizalommal Isten felé kell fordulnunk, hiszen ahogy Szent Pál is mondja: akik Istent szeretik, minden a javukra válik. Emberi képességeink határára érve is forduljunk bizalommal Isten felé, és kérjük ugyanilyen bizalommal a Szűzanyát is: „Most segíts meg, Mária!”

A celli Szűzanyát sok néven nevezik: Ausztria nagyasszonya, a szláv népek anyja, Magyarok Nagyasszonya – emlékeztetett a püspöki konferencia elnöke. – Mindebben megvalósul Mária gyermekeinek nagy testvérisége, ami rávilágít arra, hogy az evangéliumi értékrend köthet össze igazán minket, európaiakat. Ahogy a hívő politikus, Konrad Adenauer is mondta: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Láthatjuk is, hogy a keresztény szeretet, a megbocsátás, a segíteni akarás mennyire épít, míg a hatalmaskodás, a pénz, a szabadosság rombol. Dosztojevszkij mutatott rá helyesen, hogy Európa megtagadta Krisztust, és ezen okból ma haldoklik. Ma ezt látjuk. Ahhoz, hogy Európa jó úton lehessen, ma is a szentek, különösen a Szűzanya közbenjárását kell kérnünk, ahogy egykor Nagy Lajos király is tette.

A hit vezette a mi lépteinket ide Mariazellbe – mondta Veres András –, ahol számtalan elődünk meghallgatást kapott. Ekkora útra azok vállalkoznak, akiknek van mit kérniük. A főpásztor azt kérte a zarándokoktól, hogy miután felsorolták egyéni kéréseiket, imádkozzanak egyházunkért, nemzetünkért és Európáért is.

A zarándokok vezetői a szentmisét követően megkoszorúzták Mindszenty József bíboros egykori sírját a kegytemplom Szent László-kápolnájában. (Mielőtt az esztergomi bazilika altemplomában véglegesen elhelyezték Magyarország utolsó hercegprímásának földi maradványait, itt nyugodott.)

A magyar zarándoknap záróakkordja a kegytemplomból induló esti gyertyás körmenet volt, amelyen három nyelven – németül, horvátul és magyarul – imádkoztak a Közép-Európa számos pontjáról érkezett zarándokok. A körmeneten újabban érkezett magyar zarándokok is részt vettek Lambert Zoltán budapest-városmajori plébános vezetésével.

A stájerországi Mariazell, magyarosan Máriacell, a Sankt Pölten-i egyházmegyéhez tartozó Mária-kegyhely Ausztria és Magyarország ősi nemzeti zarándokhelye, Közép-Európa legismertebb búcsújáróhelye. A hagyomány szerint 1157 végén a Sankt Lambrecht-i bencés kolostorból indult térítő útra észak felé Magnus szerzetes és vitt magával egy Mária-szobrot. Mariazell közelében azonban egy szikla elzárta az útját. A kimerült szerzetes pihenni szeretett volna, ezért megállt, és a szobrot a sziklára állította. A szikla erre kettéhasadt, s Magnus folytathatta útját. 1157. december 21-én ért arra a helyre, ahol ma a kegytemplom áll. Kezdetleges remetekunyhót, a Mária-szobornak pedig kis kápolnácskát, „cellát” épített (innen ered a Mariazell név).

Az első mariazelli kőtemplomot 1200 körül emeltette I. Henrik morva őrgróf és felesége, Ágnes csodás gyógyulásuk emlékére. 1342-ben Albrecht osztrák herceg már egy gótikus szentélyben állíttatott Mária-oltárt, valószínűleg ekkor kezdődött a templom átalakítása. 1450-ig megépült a hatalmas, háromhajós gótikus csarnoktemplom tornya, főfalai, boltívei nagyrészt ma is megvannak. A középkori gótikus szentély, a régi kegykápolna és a 14. századi tornyos csarnoktemplom nagy részének építésében jelentős szerepe volt I. (Nagy) Lajosnak. A magyar királynak köszönhető az is, hogy zarándoklatok indultak Mariazellbe. Ezért is áll a templom bejárata előtt jobbra Henrik őrgróf, balra Nagy Lajos szobra.

1644-ben Benedek Pierin Sankt Lambrecht-i apát elhatározta a templom átépítését, bővítését. A kolostor építőmestere, Domenico Sciassia meghagyta a csarnokjelleget a magasba szökő karcsú oszlopokkal és boltozattal, az oldalhajókba beépített tizenkét oldalkápolnát, föléjük karzatot emelt. A régi gótikus szentélyrészt lebontották, s új, barokk templomot építettek két oldalkápolnával és egy ovális kupolával. A munkálatokat 1704-ben fejezték be.

A bazilika legfőbb jellegzetessége a – nagy valószínűséggel a világon egyedülálló – három torony a homlokzaton: középen a csúcsíves gótikus, jobbról-balról a két jóval alacsonyabb, hagymasisakos barokk torony, mögöttük a kupola.

A kegyszobor, a „celli Mária” trónoló Madonna, aki gyümölcsöt nyújt ölében tartott gyermekének. E motívum arra utal, hogy ő az új Éva, aki az engedelmesség és a megváltó szenvedés (füge) gyümölcsét nyújtja az új Ádámnak, Krisztusnak. A gyermek jobb kezében alma van, bal kezével az anyjától kínált gyümölcs után nyúl. A késő román, 47 centiméter magas, hársfából faragott szobor festése nagyrészt eredeti, Mária köpenyén a kék színt a 18. század végén újrafestették. A hagyomány szerint a szobor ma is azon a helyen van, ahol Magnus bencés szerzetes a legenda szerint elhelyezte. Az öltöztetős kegyszoborból csak Mária és a Gyermek arca látható. A Mária és Jézus fején jelenleg található aranykoronákat 1821-ben az esztergomi bazilikát építtető Rudnay Sándor bíboros-hercegprímás ajándékozta a kegyhelynek.

Fotó: Merényi Zita

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria