XII. FerBiT – Tisztítókúra másképpen

A biciklitúra különlegességéhez tartozik, hogy nemcsak úgy tekertünk, hanem a mozgás mellett a Jóistenre, szépséges alkotásaira, embertársainkra is figyeltünk. A biciklizés során nem az a cél, hogy tekerjünk, hajtsunk el egymás mellett, versenyezzünk, hanem egymásra figyelve, egymást segítve haladjunk, csendben legyünk, és közben rácsodálkozhatunk a Jóisten szépséges alkotásaira, tetteire.

Ez a fajta biciklizés teljesen más, mint egy rendezvény vagy akár egy sportesemény. (...) Istennel együtt indulhatunk útra. Ezt támasztotta alá a zarándoklat jelmondata is: „Követlek Téged, bárhová mész!” (Lk 9, 57).

Minden résztvevő más és más élethelyzetből, indíttatásból érkezett meg csütörtök este Csíksomlyóra. (...) A találkozás első pillanata a dévai Szent Ferenc Alapítvány csíksomlyói házánál volt, ahol a túrázókat, a regisztrációt követően, Főcze Imre Bonaventura testvér, a biciklitúra szervezője köszöntötte; majd csoportépítő játékokkal és közös imával kezdtük az együttlétet. A csíksomlyói kegytemplomban Böjte Csaba testvér Isten áldását, segítségét kérte utunkra.

Pénteken a szemerkélő eső sem vette el kedvünket. A napot a csíksomlyói kegytemplom előtti téren közös imádsággal indítottuk; Urbán Erik ferences rendfőnök Isten áldását kérte utunkra... Szép lassan, a szabályokat betartva, egymást követve tekertünk fel a Hargitán, vegyes gondolatokkal haladva előre: vajon sikerül-e feljutni legalább a hármas keresztig, kibírom-e, vagy sem? Jó volt megtapasztalni, hogy amint kezdtünk elfáradni, a csapattársak bátorítottak, ott voltak mellettünk, ha valami gondunk támadt, azonnal segítettek. A hármas keresztnél, reggelizés közben megbeszéltük élményeinket, így erőt merítettünk az út további részéhez, amely Székelyudvarhelyig tartott. Itt Tamás Barna ifjúsági lelkész fogadott bennünket, és a szentmisén beszéde által lelkileg is töltekezhettünk. Továbbtekertünk Székelykeresztúrig, ahol zsolozsmázás, fürdés, vacsora után játékokkal színesítettük az esténket.

Szombat kora reggel, a közös ima után az egyik leghosszabb útszakaszra indultunk el. (...) Héjjasfalvától Gyulafehérvárig a nagy melegben és forgalomban próbára tettük izmainkat, figyelmünket. Istennek legyen hála, az út során lehetőségünk volt beszélgetni, megcsodálni a pompázó napraforgótáblákat, búzamezőket. Késő délután érkeztünk meg Gyulafehérvárra, ahol a székesegyház hűvösében megpihentünk. A szentmisén, Bonaventura testvér elmélkedésében jó volt megtapasztalni Isten szeretetét. Ezt követően Jakubinyi György érsek köszöntött bennünket, Isten áldását adta ránk és zarándokutunkra.

Újult erővel tekertünk Alvincig, ahol a Pongrácz Szent István Tanulmányi Házban finom vacsorával fogadtak. Az esti ima után itt pihentük ki a fáradalmakat.

Vasárnap (...) első állomásunk a dévai Szent Ferenc Alapítvány szászvárosi házánál volt, ahol a fák hűvösében, a délelőtti szentmisében megköszöntük Istennek, hogy megsegített és erőt adott a túra során. Jó volt megtapasztalni Menyhárt Rita tanítónő és a szászvárosi ház munkatársainak szeretetteljes vendéglátását, és öröm volt találkozni tanítványaimmal. Kis pihenő után tekertünk Dévára, ahol meglepetésben volt részünk: a Szent Antal-plébániatemplom egyháztanácsosai szeretettel fogadtak, egy »Isten hozott« virágos kaput is készítettek nekünk, amelyen keresztül vonultuk be az udvarra. A meghitt pillanatot Szőts Szabolcs zenetanár szaxofonos játékával fokozta a templom hűvösében. Az udvaron kéréseket fogalmaztunk meg, amiket egy léggömb segítségével, szimbolikusan küldtünk Istennek.

Hétfőn a Téglás Gábor Elméleti Líceumban betekintést nyertünk a dévai magyar iskola múltjába, jelenébe, majd elbicikliztünk magos Déva várához, ahol szemügyre vettük a város nevezetes magyar vonatkozású épületeit, és a vár történetével ismerkedtünk meg. Ellátogattunk a Szent Ferenc Alapítvány dévai házához: itt Böjte Csaba testvér és Palkó Cecilia, a ház igazgatója fogadott bennünket, ismertetve az alapítvány tevékenységét. (...) A csángó telepi templomban szentmisén adtunk hálát Istennek és kértük áldását zarándoklatunkra. Ebéd után elgurultunk Vajdahunyadra, a Hunyadiak kastélyához, ahol Kofity Zoltán kalauzolt bennünket, bemutatva a kastély történetét és jelenlegi helyzetét.

Kedden (...) közel 140 kilométert tettünk meg Máriaradnáig. Késő délután érkeztünk meg. Elbűvölt a templom szépsége, nagysága. Külön öröm volt számomra, hogy egy felújított, múzeummá alakított kolostorépületet láthattunk, és nem egy romos épületet. Hálaadó szentmisével zártuk a napot, zarándoklatunk utolsó napját, közel 500 kilométer távot megtéve.

Szerdán Bonaventura testvér beszámolója és értékelője után autóbusszal mentünk haza.

Miért tetszett a FerBiT? Gyerekkori álmom valósult meg azzal, hogy jelentkeztem erre a biciklitúrára. Mindig is szerettem volt bekerülni egy biciklis csapatba – íme ez most megvalósult! (...) Nagyon örülök, hogy sok jó és értékes emberrel ismerkedtem meg, akik erőt adtak, önbizalmamat növelték, hogy ezt is meg tudom megcsinálni. Köszönöm a lehetőséget, támogatást! Isten áldása legyen a szervezőkön, a támogatókon, a csapaton!

A FerBiT nem egy csapat a sok közül, hanem A CSAPAT! Jövőre találkozzunk a XIII. FerBiT-en!

Fotó: Pető Arnold

Magyar Kurír