„Az Egyház..., a szalézi rend iránti szeretetből...” – Boldog Titus Zeman, a hivatások vértanúja

„A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk.

Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért”

– olvasták fel Isten szavát (1Ján 3,16) a boldoggáavatási szentmisén. Ezt az üzenetet Titus Zeman a szívében hordozta, és olyan erős késztetést érzett követésére, hogy az életét is hajlandó volt föláldozni. Készen állt arra, hogy kövesse Isten akaratát, bízva az isteni kegyelemben és az örök életben. Tanúságtétele a szalézi karizma megtestesülése: életét adja a fiatalok megváltásáért, elkíséri őket a hit útján, hivatásuk beteljesítésének útján.

Titus Zeman két alkalommal segített át csoportot a határon. A harmadik alkalommal elfogták, bebörtönözték, megkínozták, és elítélték. Tizenkét évig sínylődött a börtönben, és később is megfigyelés alatt állt, ami megakadályozta, hogy teljes mértékben gyakorolja papi és nevelői hivatását.

Kivételes ember volt, lelkipásztori példakép, aki képes volt az életét feláldozni a fiatalokért. Életével, tetteivel üzen a jövő nemzedékeinek: „Cselekedj Don Bosco példája szerint, és a többiek követni fognak.” Üzenete ma is aktuális.

„Lelkiismeretemben nem érzem magam bűnösnek.

Mindent, amivel vádolnak, az Egyház iránti, különösképpen is a szalézi rend iránti szeretetből tettem, amelynek azt köszönhetem, ami vagyok 

– hangzott el Titus Zeman védőbeszédében. – Kötelességemnek éreztem átvezetni »nyugatra« azokat a papokat, akiknek itt a papi tevékenységüket lehetetlenné tették. Különös küldetésnek éreztem a szalézi kispapok és fiatal rendtársak segítését, hogy Torinóba mehessenek tanulni és befejezni a teológiai tanulmányaikat, mert itt a szerzetesházak bezárása után nem lehettek papok, ami szívük vágya volt. A lelkiismeretem nem vádol semmivel. Meg vagyok elégedve.”

A fának el kell halnia, hogy új hajtások sarjadjanak... Titusz Zeman volt ez a fa.

Forrás: Pierluigi Cameroni SDB/Szaléziak.hu

Fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír