A barátság szentsége – Koronkai Zoltán kötetét ajánljuk

Kultúra – 2020. július 6., hétfő | 16:09

Szabó Ferenc jezsuita szerzetes ajánlja rendtársa, Koronkai Zoltán Eucharisztia. A barátság szentsége címmel most megjelent művét.

Örömmel vettem a kezembe Koronkai Zoltán rendtársam új könyvét az Eucharisztiáról. A kötet azokat az elmélkedéseket tartalmazza, amelyek a 2017-ben meghirdetett budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) felkészülési időszakában születtek. Eredetileg jórészt homíliák és lelkigyakorlatos imaindítások voltak fiatalok csoportjainak, azután blogbejegyzésekként láttak napvilágot. Kötetbe szerkesztve helyenként az Eucharisztia teológiájának néhány szempontját még pontosította a szerző, hivatkozva az újabb irodalomra. 

Amint már az alcím – A barátság szentsége – is utal rá, Koronkai atyának sikerült átvennie a teológiában is meghonosodott perszonalista szemléletet, túlhaladva a hagyományos szentségtan túlságosan dologias szemléletén. A hívők áhítata, imádása és szeretete nem a szentségi jeleknek szól, hanem az Úr Jézus személyének, aki megdicsőülve a Szentlélek által Emmanuel, Életforrás és „vándorlásunk Társa” lett. 

Szerzőnk helyesen hangsúlyozza, hogy „Jézus szentségi jelenléte az Eucharisztiában mélységesen személyes jelenlét” (30). Idézi Jean Mouroux francia teológust: „Az Eucharisztia relációhálózat (személyes viszonyok) misztériuma. Teljesen függ a húsvéti misztériumtól: Krisztus Kereszthalálától és Feltámadásától, hathatósan megjeleníti Jézus Krisztus egyetlen megváltói tettét; ezt a megjelenítést Jézus Krisztus Teste és Vére, tehát Jézus Krisztus személye valóságos jelenléte által valósítja meg.”

Az egyes fejezetekben Koronkai Zoltán kifejti: a feltámadt Krisztus szentségi jelenléte valósul meg, amikor a felszentelt pap Krisztus személyébenlehívja a Szentlelket, aki csodálatosan megvalósítja a kenyér és a bor átlényegülését (91–101, 119). Ezek a jelek utalnak az Úr Jézus örök áldozatára, amelynek valóságosan megjelenített hatása építi az Egyházat (173) azáltal, hogy a megkereszteltek hittel (198) részesednek az örök Élet Kenyerében. Így valósul meg a communio, a szeretetközösség (123, 155).

A barátság szentsége (alcímadó) fejezetben (74–75) a szerző főleg a fiatalok számára aprópénzre váltja a teológiai reflexiót: Hogyan éljük meg az Eucharisztiát? „Az első, hogy miként akkor, úgy ezt a vacsorát most is ő rendezi, Jézus a házigazda. (…) Ő vár minket házigazdaként és igazi barátként. Ő maga is vágyik arra, hogy feltárja titkait előttünk, és bízik bennünk, újból ránk akarja bízni egész önmagát. Misére nem pusztán azért megyünk, mert parancsolt dolog, hanem mert ő hívott meg bennünket, a barátunk vár ránk. (…) Ő valóban hűséges barát, akire mindig lehet számítani, aki nem vonja vissza ígéretét. A mi hűtlenségünk sem tántorítja el attól, hogy közénk jöjjön és nekünk adja önmagát.”

Koronkai atya ezután – a lelkipásztorokhoz szólva – hangsúlyozza (76): „A közösség építése, a hívek közötti kapcsolatok segítése, egységük gondozása, barátságok katalizálása a lelkipásztor számára nem valami szabadon választható szociális tevékenység, hanem az Eucharisztia lényegéből következő feladat, része az »ezt cselekedjétek az én emlékezetemre« parancsnak.” 

„Összességében az Eucharisztiát a Jézussal és egymással való barátság szentségének is lehet tekinteni. Ha hittel éljük meg, akkor nemcsak jelzi, hanem el is mélyíti, erősíti ezt a barátságot” (76, vö. 31–32).

Koronkai Zoltán SJ: Eucharisztia – A barátság szentsége
Jezsuita Kiadó, Budapest, 2020

Szabó Ferenc SJ

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2020. július 5-i számában jelent meg. 

Kapcsolódó fotógaléria