„Valakit szolgálni kell” – Nyolcvanéves Bob Dylan

Dylan maga is efféle öntörvényű és önálló alakká vált az évek folyamán, aki nemcsak különböző zenei stílusok vegyítésével és cseréjével okozott rendszeresen meglepetést, de főként azzal, hogy 1978-ban csatlakozott egy olyan amerikai lutheránus közösséghez, amely különösen nagy hangsúlyt helyez az Ószövetségre, és megkeresztelkedett.

Ezután Dylan szövegeiben sokszor megmutatkozik a nagy vallási kereső, aki sokat foglalkozik a Bibliával, s tudja, hogy az embernek „valakit szolgálnia kell”: „vagy az ördögöt, vagy az Urat / de

valakit mindenkinek szolgálnia kell”.

1997-ben fellépett a Bolognában szervezett eucharisztikus világkongresszuson, ahol a háromszázezer résztvevő között II. János Pál is hallgatta, aki külön is elbeszélgetett Dylannel a Blowin in the Wind szövegéről.

Bob Dylant 1996-ban felterjesztették Nobel-díjra, amelyet 2016-ban meg is kapott. Bár nem vett részt a december 10-én tartott átadási ünnepségen, írásban elküldött beszédében kifejezésre juttatta meglepetését és háláját: „Kiskoromtól fogva jól ismertem azok műveit, akiket méltónak találtak e kitüntetésre. Olvastam és magamba szívtam műveiket: Kipling, Shaw, Thomas Mann, Pearl S. Buck, Albert Camus és Hemingway írásait. Ezek az irodalmi óriások, akik műveit az iskolában tanítják, s az egész világon könyvtárakban őrzik, akikről mindenki nagy tisztelettel beszél, mindig nagy hatással voltak rám. Szavakkal egyszerűen nem lehet kifejezni, hogy most már én is e listán szereplő nevek közé tartozom.”

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír