175 éve született Fraknói Vilmos püspök, a Római Magyar Történeti Intézet alapítója

Kultúra – 2018. február 28., szerda | 13:25

Az évforduló alkalmából február 27-én az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tagjai megkoszorúzták névadójuk síremlékét a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben. Beszédet mondott Török József emeritus professzor és Csorba László egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főigazgatója.


Fraknói Vilmos püspököt Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, Berzeviczy Albert, az MTA elnöke, a korszak prominens világi és egyházi személyiségei jelenlétében a főváros által felajánlott díszsírhelyre temették 1924 őszén. Gyászszertartását Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök végezte.

A tudós főpap 175 éve, 1843. február 27-én Frankl Vilmos néven született a Nyitra vármegyei Ürményben. A magyarosabb hangzású Fraknói nevet 1874-ben, apja halála után vette fel. Katolikus pap lett, és személye szorosan összefonódott a történettudománnyal, a vatikáni magyar kutatások ügyével és a Magyar Tudományos Akadémiával. A történészi pályán 1858 decemberében az Akadémia történettudományi pályázatán nyert első helyezés indította el. Dolgozatának témája a magyarság honfoglalás kori műveltsége és a kereszténység felvétele volt. Ennek hatására eldöntötte, hogy egész életét e hivatásnak szenteli.

Nagyon fiatalon, mindössze 27 évesen lett az Akadémia levelező tagja, majd 30 évesen rendes tagja. Ezt követően a Történeti Bizottság előadójaként az Országgyűlési Emlékek kiadását intézte, majd a II. osztály titkára, 1879 májusában pedig az MTA főtitkára lett. Tisztségét tíz évig töltötte be, majd néhány évig másodelnök lett. Később is állandó kapcsolatban maradt a magyar tudományos élet központjával: 1892-ben az igazgatótanács tagja, 1907-ben tiszteletbeli tagja lett. Ezzel párhuzamosan az egyházi pályán is haladt felfelé: 1878-ban elnyerte az egyik nagyváradi irodalmi kanonoki stallumot, 1889-ben arbei címzetes püspök, 1900-ban szentjobbi javadalmas apát lett. Mindemellett a Magyarország történetére vonatkozó forrásokat gyűjtötte össze elsősorban az itáliai egyházi és állami levéltárakban, valamint németországi, spanyolországi gyűjteményekben.

Életének legjelentősebb vállalkozása a Római Magyar Történeti Intézet (a későbbi Római Magyar Akadémia) alapjainak lerakása volt. Ő maga 1923-ban a következőképpen emlékezett erre vissza: „1878-ban választották meg pápának XIII. Leót, aki megnyitotta a Vatikán levéltárát. Arra gondoltam ekkor, hogy Magyarországnak az egyetemes tudományosság terén éppen úgy érvényesülnie kell, mint a világ többi kultúrnemzetének. Ausztria ekkor már dolgozott ebben az irányban, Magyarországnak is hozzá kellett látni a munkához. Nagyváradi kanonoknak neveztek ki, és ekkor jövedelmemből felépíthettem a Magyar Történelmi Intézetet Rómában. Az intézetben sok derék, értékes magyar historikus nyert kiképzést, hogy csak néhány nevet említsek: Karácsonyi János, Kollányi Ferenc, Fejérpataky László. Itt adtuk ki a Monumenta Vaticana Hungariae sorozatot, amelyben a mohácsi vész előtti időkből származó követségi jelentéseket tettük közzé. A vállalat kiadványai két csoportra tagozódtak: okmánytári és diplomáciai sorozatra.”

Fraknói mecénásként az 1890-es években nyitotta meg Rómában a Via Gabriele Faloppio és a Piazzale del Policlinico sarkán felépült villáját a tehetséges magyar történészek előtt. Neki köszönhetően a római magyar történeti kutatások a nemzetközi tudományosság élvonalába kerültek, eredményeiket színvonalas kiadványokban publikálták. 1896-tól megindult a veszprémi egyházmegye szentszéki kapcsolatait feltáró sorozat is (Monumenta Romana Episcopatus Vesprimiensis).

Az intézet 1905–1906-ban kellő anyagi és erkölcsi támogatás hiányában bezárta kapuit, azonban nem örökre, mivel Fraknói két római villáját (a fent említettet és az 1902-ben római magyar művészháznak megvásároltat) felajánlotta az államnak, amely a történeti intézet fenntartását és további működtetését az MTA felügyelete alatt magára vállalta. Fraknói Vilmos, aki élete utolsó éveit Budapesten, a Nemzeti Múzeum épületében található lakásában töltötte, halála előtt a következőket kérte utolsó interjújában, mely a Pesti Hírlap 1924. november 21-ei számában jelent meg: „Bármiféle méltatás helyett azt szeretném, ha alkotásaimmal törődnének és a római magyar történelmi intézetet meg a művészházat fönntartanák, mert ez közérdekű a magyar tudomány és képzőművészet nézőpontjából. Utolsó óhajom ez.”

Forrás: Tóth Krisztina/MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport

Fotó: MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria