A Biblia növényei – Beszélgetés Fráter Erzsébet botanikussal

Kultúra – 2018. február 11., vasárnap | 17:01

A Szentírásban szereplő növényekről, a Jézus korabeli Szentföldről és a Föld teremtettségéről beszélgetett Fráter Erzsébet biológussal Galambos Ádám. Az alábbiakban részletek olvashatnak az Evangélikus.hu által közölt interjúból.

„Ahogy elolvastam a Bibliát, rájöttem, hogy botanikus szemmel is nagyon sok érdekességet tartalmaz” – fogalmazott a Scolar Kiadó gondozásában megjelent, több száz fotóval illusztrált kötetről a szerző, Fráter Erzsébet, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetéhez tartozó Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert kurátora.

Galambos Ádám kérdésére, hogy Jézus korában milyen volt a Szentföld növényzete, a biológus elmondta: olyan lehetett, mint ma egy mediterrán ország – erdők váltakoztak mezőgazdaságilag megművelt tájakkal. Az Újszövetségből megtudhatjuk, hogy milyen volt a Jézus korabeli mezőgazdasági kultúra: virágzó szőlőtermesztés folyt, olajfaültetvények jellemezték, de a legfontosabb a gabonatermesztés volt. Sok utalást találunk erdei tájakra. Az évezredek folyamán ez változott – a nagy népsűrűség következtében egyre kevesebb fa maradt; a háborúk miatti tüzek is megváltoztatták a tájat. A bibliai időkben valószínűleg egy fával sokkal dúsabb, erdőkben gazdagabb táj volt a Szentföld. Középső része mezőgazdasági művelés alatt állt.

Fráter Erzsébet elmondta, szerencsésnek tartja magát, hogy számos botanikai expedícióban részt vehetett, Iránba is eljuthatott, ahol olyan mezőgazdasági kultúrákat ismerhetett meg, melyek segítenek elképzelni, hogy milyen lehetett a Jézus korabeli mezőgazdasági munka. „Iránban láttam először sarlós aratást. Kézzel, hajolva aratták a búzaföldet. A mezőgazdasági eszközök másik részét a Szentföldön ismertem meg. Názáret mellett van egy Jézus korabeli skanzen. Ott láttam azt a cséplőeszközt, mely olyan, mint egy nagy deszkalap, éles kavicsokat helyeztek bele, és ezt húzták végig a gabonán. A Júdeai-hegységben van egy rehabilitációs terület, ahol szintén megpróbálják ezeket a régi mezőgazdasági művelési módokat bemutatni. Az olajprést például onnan ismertem meg.”

A férfiaknak és nőknek is megvolt a kenyér előállításában a maga szerepe – ismertette a biológus. – A férfiaknak a földművelés, a gabonatermesztés és annak a sarlóval való aratása, behordása és cséplése volt a munkája: ez nagyon nehéz fizikai munka volt. A gabonát akkor szemtermés formájában tárolták. Az asszonyoknak, ha kenyeret akartak sütni, meg kellett őrölniük a gabonát. Minden reggel nekiálltak, és az őrlőkövön három órán át dolgoztak, hogy családjuknak lisztet őröljenek. A kenyér elkészítése kétféleképpen történhetett: több órás dagasztással az általunk is ismert kenyér készült el; emellett elterjedt volt a könnyebb készítésű lepénykenyér: a lisztet összekeverték kis vízzel, kigyúrták, és valamilyen kemence falán megsütötték.

A beszélgetésből kiderül, hogy a bibliai tájakra jellemző gyümölcsök a következők voltak: a citrusfélék, a gránátalma, a füge és a datolya. A szőlőt elsősorban borkészítésre használták. A füge – miként a szőlő is – a békét jelképezte; emellett, mivel lassan termő növény, a jólét jelképe volt: ahhoz, hogy valaki fügét tudjon szedni, fügefáját hosszan kellett nevelnie. A füge azért is fontos, mert árnyékot adó fa. A Szentföldön, a délebbi és középső részeken a kutak környékére is fügefákat ültettek. Ha valaki a fügefa alatt ült, békességet lelt – a déli, meleg időben megpihenhetett. A füge érdekes tulajdonsága, hogy majdnem folyton termő fa. A kis zöld termések már ősszel megjelennek az ágakon. Miközben az első gyümölcs megérik, már ott vannak mellettük az újabb terméskezdemények, így az első tavaszi aratástól egészen ősz végéig lehet fügét enni. Amikor Jézus arra utal, hogy látott egy olyan fügefát, mely nem hozott termést, arra a fára tényleg azt mondhatjuk, hogy terméketlen.

A Biblia növényei című kötetben Fráter Erzsébet számos talányra adekvát választ nyújt, többek között Jézus keresztfájáról is ír. „Mivel a kereszt az egyik legfontosabb jelképünk, hiszen Krisztus megváltó áldozatára utal, ezért sokan azt gondolják, hogy a kereszt nemes fából készült. A kereszt azonban kivégzési eszköz volt. Olyan fára kell tehát gondolnunk, mely könnyen kezelhető, olcsó és könnyen beszerezhető. Ilyen fákat egyébként cölöpnek vagy gerendának használnak. A bibliakutatók nagy része úgy gondolja, hogy ez az aleppói fenyő lehetett.”

„Botanikusként különösen is látom: hajlamosak vagyunk arra, hogy a Bibliát mint természetismereti forrást kezeljük. A Szentírás azonban nem az. A Bibliának nem központi üzenete a természet és ember viszonya, a könyvek könyve elsősorban Istenről szól. Ugyanakkor, mivel a Szentírás szerzői is a maguk környezetébe helyezték a történeteket, nagyon sok mindent megtudunk belőle a természetről. (...) Számos utalás található arra, hogy Isten nemcsak teremtője, hanem gondviselője is ennek a világnak. Már ott is több olyan gondolat megjelenik, mely a természet védelmében szól: ilyen például a hét nap, a föld ötvenévenkénti pihentetése vagy az, hogy a földek szélén nem szabadott leszedni a terményt, hogy az elesetteknek is legyen ételük. A Biblia rámutat, hogy a természetet is és a természetben élő embert és az állatvilágot is Isten gondviselése fogja át. Sokan azt gondolják, hogy a hit és tudomány ugyanazt kutatja. Én vallom, hogy a hit sokkal tágabb perspektívából néz rá a világra, mint a tudomány, hiszen az utóbbi csupán arra utal, hogy hogyan tudjuk azt a világot megismerni, melyet Isten teremtett. Az Úr már a Biblia első lapjain utal arra, hogy a bűnbeesésnél Éva és Ádám nem a tudás fájáról evett, hanem a jó és a rossz tudásának a fájáról. Így Isten a tudást nem zárta el előlünk…

A csodálatos világ megismeréséhez Isten engedi, hogy a tudást felhasználjuk. Ugyanakkor ennek vannak korlátai, például az élet eredetének kérdéséhez tudományosan nem jutottunk közelebb, attól Isten elzárta a választ” – hangzott el a biológussal folytatott beszélgetésben.

Fráter Erzsébet:
A Biblia növényei 
Scolar Kiadó, 2017

A teljes interjú elolvasható ITT.

Forrás: Evangélikus.hu

Fotó: Fráter Erzsébet archívumából

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria