A csoda ki van állítva – Minitárlat a budapest-krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomról

A Budavári Önkormányzat kis galériájának kiállítótere már fehér színével is jól rímel a templomok szent terére. Az Érdekességek a krisztinavárosi templom történetéből című tárlat nagy része a már említett bővítéssel foglalkozik, de jutott egy nagyobb falrész a száz évvel ezelőtt, a tanácsköztársaság idején a templom lépcsőjén lezajlott gyilkosságnak is; az egyik sarokban a nagy múltú helyi cserkészcsapat történetébe nyerhet bepillantást a látogató, egy tárlóban pedig a templom értékesebb szent tárgyai közül tekinthető meg egypár.

A szeptember 4-i kiállításmegnyitón, amelyen Vigassy Mihály, a templom plébánosa is jelen volt, Varga Antal köszöntötte a megjelenteket. Az alpolgármester hívőként és a plébánia által életre hívott Szent Gellért-iskola korábbi igazgatójaként is kötődik a Havas Boldogasszony-templomhoz. Elmondta: lehetnek még közöttünk, akik látták a templomot kicsinek; olyanok, akik lopva jártak misére a szocializmus évei alatt; és olyanok is, akik csak a rendszerváltozás után születtek. Ő maga a középső kategóriába tartozik, és így, amíg nem látta archív felvételen a templom mozgatását, ő maga sem hitte el, hogy ez megtörtént.

A tárlatot a vasárnap esti szentmisét évek óta a Krisztinavárosban celebráló Török József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusa nyitotta meg.

A csoda ki van állítva – fogalmazott a mérnöki csodának is tekintett templomeltolásra utalva. Török József egy kisebb könyvet is írt a templom történetéről, de a mostani kiállításhoz kapcsolódóan olyan információk is előkerültek az egyik egyházközségi tag, Walthier Tamás kutatómunkája jóvoltából, amelyek számára is újak voltak. Az egyháztörténész rámutatott, a krisztinavárosi templomnak nemcsak mint szent térnek volt és van nagy szerepe a városrész életében, de városszervező elem is, hiszen az utcák is innen indulnak el különböző irányokba.

A kiállításmegnyitón Bánkövi Bence működött közre gordonkán.

* * *

A krisztinavárosi plébániatemplom őse fogadalmi kápolnaként épült a 18. század elején: a budai várban lakó módos polgár, Franczin Péter Pál kéményseprő mester megfogadta, ha a Buda lakosságát megtizedelő pestisjárványtól ő és családja megmenekül, elzarándokol az észak-itáliai Re kegyhelyre. Az ottani Vérehulló Szűzanya kegyképének másolatával tért aztán vissza, és fakápolnát építtetett a budai szőlőskertek között. 1723-ban a kápolna tűzvész áldozata lett, azonban a kegykép megmenekült. Az újra felépült Vérkápolnából népszerű zarándokhely vált, olyannyira, hogy 1795-ben már egy nagyobb templomra volt szükség.

A 20. század első felére a városrész olyan mértékben kiépült és a hívek száma is megnövekedett, hogy a 18. század végi templom méretei már nem voltak elegendőek, az egyházközség ezért a hercegprímásnál, Serédi Jusztiniánnál kérelmezte, hogy kibővíthessék az épületet. Amikor a krisztinavárosi hívek adományaiból összegyűlt az ehhez szükséges összeg, a főpásztor engedélyt adott, és meg is indult a bővítés. Ám az építkezés során a szentélyben értékes freskóra bukkantak, ez megváltoztatta a korábbi elképzeléseket, és így nem a templom egyes részeinek lebontásával és újraépítésével oldották meg a munkálatokat, hanem – a freskó védelme érdekében – görgőkön hátrébb tolták a szentélyt.

E bővítés részleteit mutatja be most tárlat a Tér-Kép Galériában, sőt az akkor készült filmfelvételt is megtekinthetik a látogatók. A kiállítás keddtől szombatig látogatható 12-től 18 óráig.

A tárlathoz kapcsolódóan szeptember 16-án, hétfőn 19.30-tól a plébánia Krisztinavárosi esték című sorozata keretében az éppen a templom belső felújítását vezető Czigler Ágoston emlékezik a plébánia elmúlt hatvan évének néhány kedves színfoltjára és ismerteti a jelenleg folyó munkálatok hátterét.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír