A hazának hű őre és oszlopa – Szepesy Ignác emlékezete III.

Szepesy Ignác könyvtárosi pályafutását az egri püspöki könyvtárban kezdte: kanonokként az egri könyvtár felügyelője lett. Elkészítette az állomány szerzői betűrendes lajstromát, és saját költségéből finanszírozta a gyűjtemény olvasótermének berendezését is. Tevékenységét folytatta Gyulafehérvárott is: a bibliotéka számára önálló épületet állíttatott fel, amelynek építésére 80 000 forintot különített el. Az ő felügyelete alatt készítették el a könyvgyűjtemény szakkatalógusát is.

Szepesy Ignác könyvtári működését pécsi tevékenységével koronázta meg: az elődje, Klimo György által felállított nyilvános püspöki könyvtárat „második alapítóként” új épületben rendeztette és katalogizáltatta. A püspöki működése alatt gyűjtött mintegy 4000 kötetet a könyvtár legimpozánsabb termében helyeztette el. A könyvtárhoz múzeumot is csatolt. Az utókor a helyiség róla való elnevezésével (Szepesy-terem) tisztelgett a könyvtár újbóli felvirágoztatásáért. Az ő időszaka tekinthető a pécsi püspöki bibliotéka egyik legrendszerezettebb, legjobban dokumentált korszakának.

Szepesy püspök végrendeletében meghagyta saját könyveinek a püspöki bibliotékába való áthelyezését. Gazdag egyházi irodalmi életműve (számos a Tudományos Gyűjteményben megjelent cikk, valamint prédikációgyűjtemények szerzője volt) mellett nagy pártolója volt a magyar tudományos életnek és az egyházi irodalomnak. E célnak alárendelve a líceum tőszomszédságában 50 000 forinton színvonalas, négy sajtóval rendelkező, korszerű nyomdát is berendezett.

Szepesy Ignác szívügye volt a városszépítés is; kiemelendő a székesegyház egységes átépítése Pollack Mihály tervei alapján. A püspök úgy vélte, a templomokat belülről nem szabad festeni, és ezt a Dómnál is alkalmaztatta: „Szemre sokaknak tetszett, de belülről csak fehérre volt meszelve.” Nevéhez fűződik még a Sétatér létrehozása, továbbá támogatta a városháza felépítését is.

Végrendeletében külön kérte, hogy emlékének tárgyi manifesztumai ne keletkezzenek, sőt a városi tanácsban elhelyezett (1834. április 15.) festményét is szedjék le. Ennek ellenére a város 1856 körül utcát nevezett el róla a hajdani líceum, majd püspöki bibliotéka épületénél, majd 1893. november 12-én Pécs város „hálás közönsége” 10 000 forintnyi adományból szobrot leplezett le emlékére, amelyet Kiss György szobrászművész készített el.

1937. június 20-án a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara emléktáblát avatott a Pécsi Püspöki Joglyceum alapítója emlékére a fakultás épületének (ma 48-as tér 1.) oldalában, amelyet az 1949–50-es években sajnos levertek, így róla csak egy fénykép maradt az utókorra.

Magánéletében maga volt a puritánság és az egyszerűség mintaképe. Végtelen béketűréséről volt híres, hangos szót még a püspöki palota személyzete sem hallott tőle. „E halhatatlan emlékű férfiút, tetteit és munkáit ismeri Eger, Erdély, Pécs, ismeri az egész haza. A hazának hű őre és oszlopa, a nevelés nagylelkű pártfogója, a tudományok művelője, édes hazánk nyelvének egyik leglángolóbb lelkű terjesztője és barátja, a magyar tudományos akadémia munkás tagja és bőkezű gyámolítója” – e szavakkal indította Rézbányay József megemlékezését 1893-ban a Pécsi Napló hasábjain.

A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont és a Pécsi Egyházmegye 2018. október 4-én, csütörtökön a Magtár Látogatóközpontban rendezendő konferenciájának (Tudomány és kutatás a Klimo Könyvtárban) egyik szekciója a nagynevű egyházszervező és kultúratámogató püspöknek kíván emléket állítani.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír