A HÉT VERSE – Áprily Lajos: Marasztalnálak, májusom

MARASZTALNÁLAK, MÁJUSOM

Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhavas lábad indulni kész.

Völgyünk csodája, tündér lányalak,
év gyönyörűje, hogy marasszalak?

Mi tudna késleltetve hatni rád?
Iszalagokkal kötném meg bokád.

A fáknak szólnék: sűrűsödjenek,
útrekesztő bozóttá nőjenek.

Szövetkezném a völgy rigóival,
legyen daluk kötő varázsu dal.

Szarvasokat vennék rá, hogy csapat
állja el agancsokkal útadat.

Tél-nyűtte testemet vetném eléd,
hogy lefogjam lábad lendületét.

Marasztalnálak, mert nem tudhatom:
találkozunk még, tündér hónapom?

Kép: Dankvart Dreyer: Erdei tisztás (1838)

Magyar Kurír