A HÉT VERSE – Dsida Jenő: Te harangozol

Kultúra – 2020. október 10., szombat | 20:30

Harangzúgást hallat a mai vers. A vers dallama zeng a konduló haranggal; leng, lendül egyre tovább, egyre följebb, egyre messzebb. De nem is a harang szól már, a költő, a művész az, aki harangoz, egész valójával: dicséretet énekel, de jelt is ad, kiált, óvni akar.

TE HARANGOZOL

Hunyd be a szemedet a dombtetőn.
Megindulsz lassan az űrben, a kék
levegőben, az őszi lombok hervadt
szagában. Előbb csöndes úszással,
lengéssel jobbra-balra, aztán szédületes
gyorsasággal, káprázatos ívben
messzire lendülsz, titokzatos szálak
tartanak, azokon himbálózol
édesen, fájón, rettenetesen.
És delet kongat a falu harangja,
és minden kondulással egyre biztosabban
érzed, hogy te vagy a harang nyelve,
és az egész mindenség kék burája:
egy óriás harang. És öblös kongással,
testeddel, véreddel, egész valóddal
te harangozol az egész világnak.

(1929)

Fotó: Borsodi Henrietta

Magyar Kurír

#A hét verse #irodalom #istenkeresés #művészet

Kapcsolódó fotógaléria