„Mindenki megállapodott abban, hogy ez a vers tökéletes és halhatatlan. Goethe 1783. szeptember 7-én költötte, harmincnégy éves korában, Ilmenauban, a természet benyomásainak hatása alatt, s nyomban fel is írta – irónnal – a hegyen lévő faház deszkájára. Ő maga nagyon szerette.” (Kosztolányi Dezső)
VÁNDOR ÉJI DALA
Immár minden bércet Csend ül, Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sóhajt az éj. Már búvik a berki madárka, Te is nemsokára Nyugszol, ne félj...