Ki túl van minden malom-zokogáson,
Vörösmartynak utána kiabálom,
ki tudja, mi az „ott”,
ne érdekelje „itt”,
hogy kürtként vagy pecsétes öregúrként
őrzik itt lenn,
ne töprengjen az ujra-ébredésen,
mert jó helyen van, kit magához veszen
az üres óralap, a végtelen.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria