A HÉT VERSE – Keresztes Szent János: Vers az isteniről

Kultúra – 2022. július 16., szombat | 20:54

Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén a nagy kármelita misztikustól, Keresztes Szent Jánostól választottunk verset. „Verseit olvasni (...) annyi csak, mint egy földrészt átszelő folyókat ismerni, de nem tudni semmit a táj domborzatáról és az éghajlati jellemzőiről”– fogalmazott a fordító, Takács Zsuzsa.

VERS AZ ISTENIRŐL

Tamászkodva, támasz nélkül,
vaksin, fogytán a világnak,
gyöngülök, erőm alábbhagy.

A teremtett, múló dolgok
elbocsátották a lelkem,
önmaga fölébe röppent,
s új életre, íme, boldog,
megfogóztam Istenemben,
és a legfőbb jó, mi várt,
nem vágyhatttam többre végül,
lelkem látta önmagát,
támaszkodva, támasz nélkül.
Bár halálos életemnek
félhomálya meggyötör,
nem veszít el, meg nem öl,
fénytől sötétsége foszt meg,
lelkem mégis égbe tör,
mert az ilyen szeretetnek
ereje lelkembe árad,
s az magát föladva enged,
vaksin, fogytán a világnak.
Csodát tesz a szeretet
azzal, aki ismeri,
jó vagy rossz – egy íz neki,
kínt nem érez, örömet,
minden ővele lesz egy.
Így tesz önmagammá engem,
s lángja én e lángolásnak,
hagyom hogy megsemmisítsen,
gyöngülök, erőm alábbhagy.

(Takács Zsuzsa fordítása)

Kép: Francisco Ruiz Gijón: Keresztes Szent János (1675)

Magyar Kurír

#A hét verse #irodalom #istenkeresés #művészet

Kapcsolódó fotógaléria