A HÉT VERSE – Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

Kultúra – 2021. július 10., szombat | 20:30

A Jelenések könyve látomását idézi Pilinszky verse (vö. 2,17). S eszünkbe jut egy 1971-ből való esszérészlet is: „…gyermekkori emlék, amikor a folyóparton kavicsot kerestünk […]. Mit is kerestünk a gyermekkor mitologikus partjain? Nyilván nem egy kavicsot, hanem a mi kavicsunkat, valódi nevünket, azonosságunkat, identitásunkat – amit azóta is keresünk minden valódi érzelmünkben és gondolatunkban.”


EGY SZENVEDÉLY MARGÓJÁRA

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

(1949)


Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria